Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)

Farkas Csilla - Soós Eszter - Tankó Károly: Régészeti kutatások Szilvásvárad-Lovaspálya többkorszakos lelőhelyen

szerkezetileg szokványosnak tekinthető.35 Az északi oldalnál, a gödör aljában megfigyelt padka az eddig ismert párhuzamok alapján az épület bejáratához kapcsolódó belső lépcsőfokként értelmezhető.36 Újabban az is felmerült, hogy a padkához hasonló szélességű bejárati falnyílás tartozik, felette előtetővel, amelynek szerkezeti párhuzamai itáliai kora vaskori házurnákon is megfigyelhetők.37 A szilvásváradi 242. számú épület keleti sarkában, az oldalfalba beásva kemence került feltárásra. Ennek a boltozatos, kövekkel és folyami kavicsokkal kirakott aljú tüzelőberendezésnek pontos rendeltetése nem ismert. Tény ugyanakkor, hogy a szerkezetileg hasonló épületekben, Kárpát-medence szerte, több esetben ipari tevékenység nyomait tárták fel (például Polgáron szövőszék maradványai és korom,38 Sajópetrin pedig salak és kerámiaégető-kemencék voltak39), így a szilvásváradihoz hasonló épületek a műhely-típus elnevezést kapták.40 Szilvásváradon azonban a 242. objektum műhelyként való meghatározása kizárólag a sarokba épített boltíves kemencére alapozva kérdéses.

Az épület betöltéséből előkerült leletanyag szokványosnak tekinthető. Egy közelebbről meg nem határozható vas fibula töredékét leszámítva csak a kerámiatöredékek vizsgálatára támaszkodhatunk. A tipológiailag nem szignifikáns talp- és oldaltöredékek mellett viszonylag kevés értékelhető peremtöredék van. A kerámiaanyag készítés-technológiai és tipológiai vizsgálatánál a Sajópetri településre kidolgozott - később több lelőhelyre is adoptált - feldolgozási szisztémát alkalmaztuk.41 A vizsgált leletanyag készítés-technológiai értékelésére nem objektumonként, hanem összevonva került sor, így annak eredményei reprezentatív mintának tekinthetők a lelőhelyre vonatkozóan. A kerámialeletek készítés-technológiai összetételét vizsgálva szembetűnő a korongolt áru (52%) és a kézzel formált edények (48%) kiegyensúlyozott aránya. A korongolt töredékek között a CTFC és CTFS finomkerámia (62%) aránya valamivel magasabb a CCTC, CCTS, illetve CCTG házi kerámiához képest (38%), ám ez valószínűleg a finomabb áru erősebb töredezettségi faktorából következik. A késő vaskor szempontjából fontos mérőszám a grafitos soványítású kerámiának a használata, amely a teljes kerámiaanyagon belül 6% volt. Kimutatható továbbá, hogy a kézzel formázást csak a durva kerámiák esetében alkalmaztak (CNTGS és CNTGC), vagyis egyértelműen a késő vaskorra keltezhető kézzel formált finomkerámia a vizsgált töredékek között nem volt (a vaskori objektumok betöltésébe számottevő újkőkori és késő bronzkori finom- és durvakerámia töredék keveredett). A kerámia készítésének másik fontos technológiai jellemzője az égetés. A vizsgált anyag tekintetében megállapítható volt, hogy technológia csoporttól függetlenül a redukciós égetés dominált (88%), vagyis oxidációs égetést csak ritkán ( 12%) alkalmaztak. Más tekintetben az előkerült kerámiaanyag erősen töredezett. A töredékek nagyobb része (81%) oldaltöredék, kisebb arányban perem- (13%), illetve talptöredék (6%) volt. A tipológiailag meghatározható individuumokon belül a 242. objektumban mindössze néhány edénytípus különíthető el. A példaként itt kiemelt korongolt II. 1.1. típushoz tartozó II. 1.2 típusú gömbölyű tál (l 1. kép 1, 3, 5, 7, 8), az általában grafitos soványítású (CCTG), de ritkán grafit nélküli

35 Késő vaskori veremházak maradványainak értelmezéséről: Tímár 2013.

36 Tímár 2007.209.; Szabó et al 2008.187., 195, Fig. 10.; Tímár 2013.298.

37 Tímár 2010.266-267.

38 Szabó et al 2008.187. Fig. 3 és 10.

39 Tankó-Czajlik 2007. Fig. 39.; Tímár 2007. Fig. 36.

40 Tímár 2007.217-219.; Tímár 2013.298.

41 Szabó-Tankó 2007.; Szabó d al. 2007.; Tankó 2010.

121