Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Farkas Csilla - Soós Eszter - Tankó Károly: Régészeti kutatások Szilvásvárad-Lovaspálya többkorszakos lelőhelyen
érte el a neolit települési rétegeket, ezért a humuszolt felszínen ezek a jelenségek nem mindenhol voltak megfigyelhetőek. A feltárt nagyméretű agyagnyerő gödrök tájolása északnyugat-délkeleti, ezért feltételezhető, hogy az épületek tájolása is ilyen irányú lehetett (2-3. kép). A kerámia leletanyagban a durva főző- és tárolóedények töredékei mellett számos vékonyfalú, díszített edénytöredék került elő, valamint pattintott és csiszolt kőeszközök, őrlőkövek utaltak a mindennapi élet tevékenységeire. A késő bronzkori teleprész A kutatott terület a neolitikum után sokáig lakatlan, vagy csak gyér lakosságú volt. Az eróziós folyamatok, és a patak mozgása, hordaléklerakása következtében vastagabb kavicsos, agyagos réteg fedi az újkőkori település nyomait. Csak a késő bronzkor végén, a Kyjatice-kultúra időszakában foglalják el újabb népcsoportok a völgynek ezt a részét. A késő bronzkori telepjelenségeket, főleg gödröket és cölöphelyeket sorolhatunk ebbe a korszakba, melyeket a későbbi korok emberei jelentősen megbolygattak. (2-3. kép) Aleletanyag vizsgálata még folyamatban van, elsősorban kerámiatöredékek, kevés bronz- és agyagtárgy, csonteszköz került elő. A kerámiaanyagból kiemelkedik az állatfigurák jelentős száma, 6 objektumból kerültek elő különböző darabok: 18., 176., 177., 290., 1174., 1435. objektum. (5. kép 2.) Főleg lovat, ezen kívül disznót és egyéb kérődző állatot (szarvasmarhát) formázó töredékek kerültek elő. Az állatfigurákat tartalmazó gödrök a település vízfolyáshoz közelebb eső részébe esnek. A leletek számát tekintve kiemelkedő a 176-177 objektum, amely a feltárt terület északkeleti részében található. Sajnos az említett objektumok keleti felét a pálya kialakításakor épített korláttal elpusztították és felső részük is bolygatott. Mindkét jelenség kerekded, egyenes aljú, közepesen mély, nagyobb gödör, egymás közelében vannak, de a bolygatás miatt egymáshoz való viszonyuk kérdéses. (5. kép 1.) Mindkét objektum leletanyaga igen töredékes, csak kevés edénytípus rekonstruálható. Nem lehet általános következtetéseket levonni a késő bronzkori anyaggal kapcsolatban, csupán a gödrökből előkerült leletegyüttes összetételének meghatározása a cél. A leggyakrabban a behúzott peremű, félgömb alakú tálak töredékei fordulnak elő, némelyik oldalán szalagfül (6. kép 2.), vagy függőlegesen átfúrt bütyök (6. kép 1.) van. Előfordul az enyhén behúzott peremű tál, a peremen alig érzékelhető turbántekerccsel (8. kép 4.), és a belső oldalukon megvastagodott peremű tálak (8. kép 1 -3.) is. Megtalálhatóak a szélesen kihajló, vagy egyenes peremű, belső oldalukon vízszintesen síkozott tálak vagy urnák töredékei. (6. kép 3, 5.) Néhány belső díszes töredék is előkerült, köztük egy vékonyfalú, vörösesbarna, fényezett felületű darab, belsejében íves bekarcolt vonalkötegek, nyomokban vörös festés látszik (9. kép 3.), valamint egy fekete, fényezett, szalagfüles csésze töredéke. (6. kép 8.)Másik jellegzetes edénytípus a csésze: függőleges árkolással díszített (6. kép 10.), fekete, fényezett, profilált vállú sima (6. kép 6.), vagy a vállon bevagdalásokkal díszített (8. kép 5.) típus, omphaloszos aljtöredék (6. kép 14.), középen árkolt szalagíül. (6. kép 13.) Jóval kevesebb a nagyobb méretű edény töredéke: hordós testű fazekak vízszintes, hoszszúkás, plasztikus fogóbütyökkel, tölcséres nyakú, kihajló peremű, kettőskónikus testű formákkal. Az urna formájú edények többsége kettős színű, belül vörös vagy barnás, kívül fekete, legtöbbször fényezett. Az anyagban megtalálhatóak a vízszintes és ívelt árkolással díszített (6. kép 11-12.), valamint turbántekercses (8. kép 9.) töredékek is. Néhány kisebb 112
