Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Farkas Csilla - Soós Eszter - Tankó Károly: Régészeti kutatások Szilvásvárad-Lovaspálya többkorszakos lelőhelyen
mai császárkori leletanyagot ásónyomok és rétegek szerint dokumentálták,5 majd az eredmények alapján újabb, nagyobb felületű kutatást terveztek a lelőhely kiterjedésének megállapítására. A Salamon Ágnes vezetésével 1962-ben feltárt kutatószondák teljes egészében a 2016-ban feltárt területre esnek.6 Az 1948 és 2015 között Szilvásvárad környékéről előkerült régészeti leleteket két helyi lakos, Pap László bányamester és Regős Józsefkörnyezetvédelmi asszisztens és barlangi kutatásvezető gyűjtötte össze. Adataik alapján a lelőhely a mai település alatt, a Szalajka-patak völgyében észak felé további 150-170 m hosszan követhető.7 A 2016. évi régészeti kutatás 2016-ban a Lipicai Lovas és Rendezvény Központ kialakítási munkái során a Dobó István Vármúzeum régészei a területen megelőző régészeti feltárást folytattak.8 A 453. és a 452/2. helyrajzi számú területeken a kivitelezéssel érintett részeken folyt a feltárás. A régészeti kutatás két szakaszban történt a versenypálya és a gyakorlópálya területén. A két felület között kimaradt kb. 50 méter széles területen végzett geofizikai mérések a nagymértékű újkori bolygatás miatt nem határoztak meg egyértelmű jelenségeket. (5. kép 2.) A pálya területén a beruházó lőszermentesítéshez kapcsolódó műszeres vizsgálatot végeztetett. A felső humuszréteg fémhulladékkal szennyezett. A mérések alapján leginkább az újkori bolygatásokat, közműveket lehetett nyomon követni. A mérések a régészeti kutatás szempontjából nem voltak mérvadóak. A 2016-os feltárás 8867 m2 területen folyt, összesen 2840 régészeti jelenség nyomát lehetett dokumentálni. Az előkerült régészeti objektumok nagy része telepjelenség, amely több korszakhoz tartozik. Az újkőkor középső időszakához sorolható objektumok elsősorban az északi felületen jelentkeztek, a bronzkori jelenségek elszórva a feltárt terület egészén megfigyelhetőek voltak. A késő vaskori kelta épületek csoportokban, szintén a feltárás teljes felületén kerültek elő. A római és kora népvándorlás kori jelenségek elhelyezkedését lentebb részletesen tárgyaljuk. A legfiatalabb településre egy földbe mélyített építmény és néhány szórvány kerámia utalt az Árpád-korból. A kutatott területen öt különböző korú temetkezés is napvilágra került. A legkorábbi, 703. számot kapott temetkezés az 555. számú, nagyméretű neolit gödörben feküdt, melynek alján, egy külön gödörben, melléklet nélkül helyezték el a halottat. A terület északnyugati részén, egy az altalajba csak kissé mélyedő sírgödörben került elő egy bal oldali alvópózban eltemetett váz, a 70. sír tájolása délkelet-északnyugati, a csontok rossz meg-5 Salamon-Török1960. 6 Részletesen lásd: Soós-Tankó 2018a. 7 Regős 2000.33.; Regős 2016. 8 Az ásatásvezető régész, Farkas Csilla mellett Hrabák Zita irányította a kutatást, a munkát több régész kolléga is segítette: Pásztor Eszter, Varga Anna, Havasy Orsolya, Bakó Katalin, Hegyi Borbála, Gulyás Bence, Czuppon Tamás, Nyerges Éva Ágnes. Régésztechnikusok: Bíró László, Bemáth László, Bíró Emese Anna, Somodi Zoltán, Kakuk Balázs. A téltáráson számos régész-, illetve történészhallgató vett részt az ELTE, SZTE, PPKE és az EKE részéről. Csak néhány nevet emelnénk ki: Kolonits László, Medgyesi Zoltán, Rákos Eszter. Szakmai tanácsaikkal, tapasztalataikkal számos kolléga segítette a kutatást: Soós Eszter (PTE), Tankó Károly (MTA-ELTE), Szabó Gábor, Rácz Zsófia (ELTE), Török Béla (ME). Itt szeretném megköszönni Regős József helytörténész, barlangász segítségét, figyelmét és hasznos tanácsait, tapasztalatával, helyismeretével jelentősen segítette a munkánkat. Köszönet azoknak is, akik fizikai erejüket nem kimévé felszínre hozták ezeket a leleteket. A tanulmányban szereplő képeket és rajzokat a szerzőkön kívül Tanyi Sándor (14., 17. kép), az objektum rajzokat StalmájerÁdám, az összesítőt Rácz Kristóf László készítette. Köszönet érte! 108
