Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Farkas Csilla - Soós Eszter - Tankó Károly: Régészeti kutatások Szilvásvárad-Lovaspálya többkorszakos lelőhelyen
Farkas Csilla - Soós Eszter - Tankó Károly RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SZILVÁSVÁRAD-LOVASPÁLYA TÖBBKORSZAKOS LELŐHELYEN Dallos Andor emlékének ajánlva1 A lelőhely A Lovaspálya, korábban Sport-térnek nevezett régészeti lelőhely (nyilvántartási szám: 85627) a Szalajka- és a Szilvás-patak összefolyásának közelében fekszik, egy 353-356 m tszf magasságú, észak felé nyitott platón, a mai település belterületének délkeleti részén. ( 1. kép 1.) Az Északi-Bükk kistáj e része a Bükk-fennsík felől lefutó, északi, északnyugati irányú vízfolyásokkal erősen szabdalt, középhegységi helyzetű hegylábfelszín. A Sajóba lefutó Szalajka- és Szilvás-patakokra, melyek a Bükk fennsík felszín alatti karsztvizeiből kapják az utánpótlásukat, a szélsőséges vízjárás, nagy ingadozás a jellemző. Szilvásvárad környékén agyagbemosódásos barna erdőtalaj található, mely mai viszonyok között is alig 20%-ban művelhető és rendkívül erős eróziós tevékenységnek van kitéve.1 2 A történeti térképek a lelőhely területén egy füves rétet jelölnek ( 1. kép 2.), amely a patak közelsége miatt elég vizenyős lehetett. A helyi lakosok elbeszéléséből tudjuk, hogy valamikor itt fordultak meg a Mészüzemhez fuvarozó lovas kocsik. Az 1950-es évektől kezdve a terület déli részén kezdtek el épülni a házak, a hozzájuk kapcsolódó kiskerteket művelték, az erre futó közművek bolygatták a lelőhelyet. A későbbiekben sport- majd lovaspályaként hasznosított terület apró kaviccsal, fűvel borított, környezete beépített, részben fedett. A területről már a 20. század első felétől kerültek elő régészeti leletek. 1936-ban Vértes László végzett terepbejárást a Szalajka-patak völgyébe tartó országút mentén, mely során egy délkelet-északnyugati tájolású, nyújtott vázas temetkezést és bolygatott késő vaskori telepjelenségeket azonosított a Mészüzem környékén. 1950-ben a korábbi területtől 150-200 m-re ugyanő szintén lelőhely nyomát figyelte meg. 1953-ban Jakucs László geológus számolt be a Mészüzem előtti szántóföldön talált újabb zsugorított temetkezésről és kerámiáról.3 Tervezett régészeti kutatás csak az 1960-as években folyt a területen. Az MTA Régészeti Intézetének projektje Salamon Ágnes vezetésével indult az északkelet-magyarországi késő vaskor és római kor alapvető kérdéseinek tisztázása céljából. Ennek kapcsán Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben, terepbejárással előre kiválasztott területeken, kis felületű kutatószondákat nyitottak.4 Szilvásváradon 1959-ben csupán egy 2x2 m-es terület került feltárásra a terület rétegtani viszonyainak tisztázása céljából. Az előkerült késő vaskori és ró-1 Dallos Andor (1959-2019) a szilvásvárad! Állami Ménesgazdaság igazgatója, a Lipicai Lovasközpont alapítója, a fogathajtás sport, a lipicai és a gidrán lófajta elismert szaktekintélye. Soha el nem évülő érdemeket szerzett a szilvásváradi lovas kultúra megtartásában, az idegenforgalom fellendítésében, a település hírnevének öregbítésében. 2 Dövényi 2010.739-741. 3 MNM Ad. 116. SZ. Ill; MNM Ad. 131. SZ. III.; Matuz 1999. 4 Salamon 1966.; Soós 2014.121.; Soós 2017.17-18. 107
