H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Veres Gábor: Bakó Ferenc a barlanglakások és a borospincék kutatója
Veres Gábor BAKÓ FERENC A BARLANGLAKÁSOK ÉS BOROSPINCÉK KUTATÓJA A népi építészet fontos jellemzője, hogy olyan építőanyagokat használt, melyek az adott környéken fellelhetők voltak. Magyarországon csak kevés területen jelent meg a kő a paraszti építkezésben, az egyik kivétel éppen a Bükk-vidéke. Az Egerben dolgozó Bakó Ferenc figyelmét ez a kérdés is felkeltette,1 felfigyelt arra, Bátky Zsig- mond értekezése nyomán, hogy az 1910-es népszámlálás adataiban a kő- és téglaházak aránya 19% volt, ez azonban az ország tájegységei között igen nagy különbségeket takart.2 3 Ráadásul az adatfelvételnél nem kezelték külön a tégla és a kő falazatot, így azok aránya is bizonytalan volt. Az adatok további elemzésénél kiderült, hogy Heves, Nógrád és Borsod megyében 47 olyan község volt található, ahol a kőből készült házak aránya a 95%-ot is meghaladta. Kutatásokra ösztönözte, hogy a barlanglakások a különálló adatfelvételből teljesen kimaradtak, pedig ezek 17 településen biztosan használt lakóépítmények voltak.2 A témában 1965-től kezdte meg az érintett településekre kiterjedő aprólékos kutatásait, mely a levéltári, könyvtári állományok átvizsgálása mellett helyszíni bejárásokat, gyűjtéseket jelentett. Bakó Ferenc - mivel a megye összes települését bejárta - felsorolta azon falvakat, ahol kisebb-nagyobb számban barlanglakásokra bukkant: Novaj, Ostoros, Noszvaj, Andornaktálya, Eger, Egerszalók, Demjén, Egerbakta, Felsőtárkány, Felnémet, Egerszólát és Sírok. Elterjedésük a riolittufa vonulatát követte. Heves megye műemléki topográfiájának a témában irt összefoglaló fejezetében megállapította, hogy „a sok esetben esztétikai igénnyel készült barlanglakás eredete, történeti háttere és etnikus kapcsolatai mégjeldolgozásra várnak."4 5 Az első jelentősebb tudományos eredményeket a műemléki topográfiát követően az Egri Múzeum Évkönyvének 1970-71. évfolyamában Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben címmel publikálta. A két világháború között a Miskolctól kezdődő, a Bükk-hegység lábainál a Tárnáig húzódó terület barlanglakásainak számát mintegy ezerre tette Bakó Ferenc, melyeket ebben az időszakban több mint ötezer ember lakhatott. Vizsgálatait az is ösztönözte, hogy gyors ütemben eltűnő életformát talált a területen, mely feltevése szerint „egy régi ismeretlen eredetű kultúra csonkán, eltorzultan ránk maradt emléke, összetevője lehet”!' Az eltűnést nem csak a hagyományos falusi közösségek felbomlása siettette. A civilizált életmóddal szembeállított „barlangban lakásra”, mint primitív életviszony felszámolására már a két világháború között történtek kormányzati intézkedések, majd pedig a II. világháború után a 4. ötéves terv is megszűntetni igyekezett ezeket a lakáskörülményeket. Sírok belterületén például 1970-71 telén Bakó Ferenc 63 „lyukat” talált, melyből 23-at teljes alapterületében laktak.6 1 A kutatást az EFOP-3.6.1 -16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen" című projekt támogatta. 2 Bakó 1978.42. 3 Bakó 1985.227. 4 Bakó 1969.453. 5 Bakó 1970-1971.327. 6 Bakó 1970-1971.332. 69
