H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Paládi-Kovács Attila: Bakó Ferenc, a népi építészet kutatója

A füstelvezetés módozatainak történeti változását Bakó Ferenc a 18. század első harmadától tudta nyomon követni. Bél Mátyás Heves megyéről írt Notitiá-ját Soós Imre fordításában idézi, mikor azt írja, hogy a Mátrai járás palóc házainak „kéményeik nincsenek, hanem kemencéik, melyek fűtése közben a füst kiömölvén, az egész helyiséget betölti, - miközben amíg a füst az ajtón és ablakon kimegy, a ház lakói kétrét görnyedve járnak-kelnek.” Hozzáteszi, hogy ez a tüzelésmód már Bél Mátyás idejében sem lehetett általános. Szeder Fábián 1819. évi közleményére hivatkozva mutat rá, hogy Hont megyéből Szeder is leírja39 a kürtő nélküli, belül fűtős kemencét, de ismerteti a fejlettebb formákat is. Azt írja, hogy „A kemence szája felett agyaggal bemázolt deszka szíttatón megy fel a füst a padlásra, és ottan eloszlik ... ”40 Bakó mindebből arra következtet, hogy a palóc kemence használatának kezdeti szakaszában a kürtő ismeretlen volt.

A füstöt a padlásra felvezető, sárral tapasztott füstfogónak - a kürtőn kívül - más megnevezései is előkerültek a térségből, így a Szeder által említett szittató és a mások által feljegyzett síp és sipka. A terminológiát érintő fontos megjegyzése Bakónak, hogy a szomszédos szlovákság más neveken ismeri a hasonló füstfogó építményeket (pl. kozub, kfb, komin). Ez a tény mindkét népnél független fejlődésre utal. A füstfogók alkalmazása a középkor végén vagy az újkor elején következhetett be.41 Nagyzellőn (1712), Abasáron (1743) a 18. században keltezett említései a füstfogó kürtő használatát igazolják, /kürtőnek nevezett füstfogóról Kolozsvárt már egy 1583-ban keltezett iratban is szó esik. Általános voltát egyes palóc falvakban Reguly Antal 1857 évi úti jegyzetei igazolják. Fülekpilis- ről írja: „Egy kémény sincs a faluban, 54 házszám.” (Érdemes megjegyezni, hogy a 18. század végén még Egerben is sok a kémény nélküli ház, a hatósági szorgalmazás ellenére.)42

A kemence és a tűzpadka füstjét a padlásra vezető kürtő a Sajó völgyétől nyugatra elterülő tájakon függőleges, attól keletre pedig ferde állású volt. Utóbbi a kemence fölött haránt megdőlve a pitvar fala felé tartott. Esetenként nem is a padlásra, hanem a szabadkéménybe vezette a füstöt. Up- ponyban az ilyen kürtőt sípnak nevezték. Ott a sípos kemence csak a 19. század utolsó harmadában, a szabad kémény megjelenése után alakult ki.43 A Barkóságban a kürtőhöz tartozott a kemence száját két oldalról fedező, kicsit előreugró kő, cseresznyeg, amire a kürtő is ráépül. A kemence szoba felőli oldalán futó széles párkány, a szapha, az öreg gazda alvó helye volt. A kemence és a házfal közötti széles párkányon, a sutybm, a kisebb gyermekek tanyáztak. A főzés a kocikon, a kürtő alatti szabadtűzön folyt. A tűzpadka alatt volt egy fáslyuknak nevezett odú.

39 Szeder 1819.40-41.

40 Bakó 1973-74.244-245., 280.

41 Bakó 1973-74.277.

42 Balassa 1994.222.

43 Paládi-Kovács 1982.87-88. Lásd még Balassa 1994.210-211.

4. kép Kürtös kemence a konyhában. Párád, Sziget utca 10. (fotó: Bakó Ferenc - DIV Fotóadattár 7754.)