H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Palád i-Kovács Attila: A palócok kutatója, a palóc-kutatás szervezője
Paládi-Kovács Attila A PALÓCOK KUTATÓJA, A PALÓC-KUTATÁS SZERVEZŐJE Bakó Ferenc 1967-ben indította el és bő két évtizeden át szervezte a palóc néprajzi csoport vizsgálatát, de már jóval korábban eljegyezte magát a palócok és az északi magyar népterület kutatásának problematikájával. Első néprajzi közleménye 1942-ben Újbarson (Bars m.) a Táj- és Népkutató Központ által szervezett terepmunka néprajzi megfigyeléseit tartalmazta, a következő pedig egy nógrádi palóc népszokásról számolt be.1 Leszámítva a budapesti pályakezdés éveit (1947-1950) és a Sárospatakon a Rákóczi Múzeum megszervezésével eltöltött két és fél évet (1950. július 1. - 1952 december), munkás élete túlnyomó részét Egerben élte le. A felsőtárkányi lakodalmi szokások, a bükki mészégetők életmódja és iparűzése, Heves megye hagyományos népi építészete, műemléki topográfiája mellett máraz 1950-es években is foglalkoztatta a palóc népcsoport történeti múltja, sajátos nyelvjárása, néphagyományainak gazdag öröksége. A megyei múzeumi szervezet megalakulásakor, az országos szabadtéri néprajzi múzeum alapításával kapcsolatos hírek hallatán határozta el az ún. Palóc ház létrehozását Párádon. 1963 őszén a Múzeumi Hónap nyitó eseménye volt a berendezett ház és porta megnyitása.2 3 Az épületek felújítása az Országos Műemléki Felügyelőség támogatásával, de jobbára „házilagos” kivitelezésben történt. A parádi Palóc ház sikere, majd a verpeléti kovácsműhely, a kisnánai szlovák ház, az átányi parasztház és Heves megye további, helyben megőrzött népi műemlékei, tájházai igazolták Bakó Ferenc felfogását, miszerint az országos skanzen érdekei mellett az érintett települések, kistájak jogait, érdekeit is figyelembe kell venni az örökségvédelem folyamatában. A palóc-kutatás programja és folyamata A nagyszabású kutatás előkészítéséről, menetéről és menet közben született eredményeiről Bakó Ferenc részletesen beszámol az 1989-ben kiadott Palócok 1. kötetében. Leszögezi, hogy a mintegy tíz évre tervezett kutatás végső célja egy komplex néprajzi monográfia volt, „melyben a történelem, a régészet, a nyelvészet - dialektológia és az embertan, mint társtudományok segítették volna a mélyebb elemzést - tették volna teljesebbé a palócságról alkotott képet.Rögzíti, hogy a kutatás kezdeményezője, az egri Dobó István Vármúzeum, memorandummal fordult az érintett térség múzeumait fenntartó megyékhez és szakmailag felügyelő szervekhez a kutatási program támogatása érdekében. A kutatás Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén megye mellett, Pest és Szolnok megyére is kiterjedt. A munkálatok irányítására Bakó Ferenc vezetésével szervezőbizottság alakult. Az első években az 1968-ban összeállított Felderítő kérdőív segítségével indult meg a terepmunka. A kérdőív tartalmára, kérdőpontjaira főként az 1967 őszén Egerben tartott tanácskozás résztvevőitől kértek javaslatot. Néhány év alatt a palócnak tételezett hatalmas térség több mint 500 településén töltötték ki a kérdőívet az általános iskolák, középiskolák tanárai, diákjai, egyetemi hallgatók és ön1 Adaték Újbars (Barsm.) néprajzához. Etlmograpliia 1942. 227-229.; Ágyvitel Őrhalomban. Ethnographia 1948. 145— 149. Utóbbit a Néprajzi Múzeum munkatársaként publikálta. 2 A Palóc ház és porta bútorzatát, gazdasági eszközeit zömmel Bakó Ferenc gyűjtötte. Közreműködött még Csilléry Klára, Paládi-Kovács Attila és Kovács Béla. Az utolsó napokban Molnár Mária és Outi Karanko finn ösztöndíjas egészítette ki a csoportot. 3 Bakó 1989.1.33. 27
