H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva

17.kép Nagy Kálmán pincéje, Eger, 1961 (fotó: Bakó Ferenc - DIV F 10518.)

tonságára. Ide tartozik Egerben a gazdák önkéntes összefogása is a múlt században, melynek eredménye a pincepásztor hivatalának megszervezése és munkába állítása volt.

A délkeleti, két nagy pincés terület, a Kőporos és Tihamér gazdái évente Mindenszentek napján két pincepásztort fogadtak. Szolgálatuk május elsejéig tartott, fizetésük minden pinceajtó után meghatározott összeg volt. A pásztorok cifrán hímzett bundát és magas süveget kaptak szolgálatuk idejére, ennek elején kis fémlemezen a Pince-őr felirat díszelgett. Kezükben hosszúnyelü fejszét hordtak, zsebükben forgópisztolyt. Esténként a 7 órai harangszóra indultak ki a pincékhez és reggel az 5 órai harangszó indította őket haza.

Kötelességük volt járkálni a pincék előtt és meglökni minden pinceajtót, hogy be van-e zárva. Ha valamelyiket nyitva találták, bekiáltottak, amire válaszolt, kiszólt a gazda. Akik már hosszabb ideje viselték a pásztori hivatalt, minden gazdának ismerték a hangját, de ha kétségük volt, bementek és meggyőződtek róla, nincs-e idegen a pincében. Természetesen a gazda megkínálta őket ilyenkor borral, hogy nagyobb kedvvel őrködjenek. A szomszédos falvakban hasonló módon őriztették a pincéket, például Kistályán helyi nevén pince-baktert szoktak állítani, akit nem pénzzel, hanem borral fizettek.

198