H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Bakó Zsuzsanna: Emlékeim édesapámról
9. kép Raktári anyag feldolgozása, 1960-as évek í ■ , 10. kép Gyűjtőúton valahol vidéken, 1975 Másik maradandó élményem a noszvaji kirándulásaink voltak. Édesapám itt néprajzban is jártas és gyakorlott társra talált Dr. Szabó Zoltán református tiszteletes úr személyében, aki Sárospatakon a református teológia tanára volt, később országgyűlési képviselő, ami miatt 1945 után el kellett hagynia Patakot. Először Ofehér- tóra telepítették ki őket, majd kis szerencsével 1956-ban református lelkészi állás üresedett meg Noszvajon, így oda kerülhetett. Lelkészként szívén viselte a magyar fiatalok tanítását, Patakon Népfőiskolát létesített. Rendszeresen szervezett és maga is végzett falukutatásokat, néprajzi gyűjtéseket is. Édesapámnak sokat segített adatközlőket találni, és persze saját kutatásaival, tapasztalataival szakmai partnere volt, és nem utolsó sorban nagyműveltségű beszélgetőtárs. Miközben ők beszélgettek, én a lányaival játszottam. Két lánya, Anna és Mária jó barátnőim lettek, különösen Panni, akivel sokat sétáltunk a falun kívül eső barlanglakásokhoz és a De la Motte kastélyparkjában - beszélgettünk, énekeltünk és sokat nevettünk. A barátság később is megmaradt, pesti egyetemi éveim alatt ő vitt be az egyetem énekkarába, de még ennyi idő után is, még most is szoktunk találkozni és beszélgetni. A múzeum és az életünk A lakásunk a várban, a múzeum épületében volt, ezért a mi életünk is szorosan kapcsolódott a múzeumban történő eseményekhez. Az már korábban is világossá vált számunkra, hogy Édesapámnak a múzeum nemcsak a munkahelye, hanem egyben a szenvedélye is. Mi pedig, mivel szerettük és tiszteltük őt, természetesen segítettük ebben, amit csak tudtunk megtettünk a magunk módján. Én vezettem a múzeumban azokat, akiket rám bízott. Édesanyám a vendéglátást biztosította, sokan megsúgták nekem, hogy csak azért jöttek többször is vissza, hogy hátha ehetnek megint Édesanyám föztjéből, mert erdélyi lévén különleges ételeket is tudott. Sokan nálunk ettek életükben először kürtőskalácsot, ami akkor még ritkaság volt, és bizony nem kevés munkával készült. Amikor pedig éppen 62
