H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Bakó Zsuzsanna: Emlékeim édesapámról

rendezte. Én kislányként ott tébláboltam mellettük, gyönyörködtem a szép képekben és néztem, hogy hogyan, milyen szempontok szerint rendeznek - és persze közben tátott szájjal hallgattam mindent, amit mondtak Azt hiszem, ez meghatározó élmény volt abban, hogy művészettörténész lettem, bár sokáig kacérkodtam a néprajzzal, de Édesapám is inkább a művészettörténet felé terelgetett. A dolog érdekessége, hogy amikor már bekerültem művészettörténészként a Galériába, Bodnár Éva lett az osztályvezetőm 10 éven át. A Képtár után megnyílt a Gótikus palota történeti kiállítása is, és mindezek jelentősen megnövelték a látogató számot, amely évről évre emelkedett, volt olyan év, hogy 1 millió látogatóval országosan is az élvonalban állt a múzeum. Köszönhető volt ez Édesapám szervezőkészségének, kitartásának, munkabírásának.

A múzeumszervezés sok idejét vette el, de azért jutott energiája arra is, hogy néprajzosként - akkor még mindig egyedül - gyűjtő utakra is menjen, és én többszőrei is kísérhettem és szerezhettem barátokat is. Többször voltunk Felsőtárkányban, a Bajzát családnál, Piroska nevű lányukkal sokat játszottam, és nagy örömömre olykor eltölthettem nyaranként náluk egy-egy hetet. Igazán nagy élmény volt, amikor láthattam, hogy vasárnaponként a faluban a lányok, asszonyok, legények elővették a régi viseleteket és úgy vonultak a templomba. Akkoriban virágkorát élte a népi kultúra, sorra alakultak a falvakban, városokban, iskolákban a néptáncegyüttesek, népdalkörök, én is tagja voltam ezeknek a saját iskolámon belül, de gyakran kapcsolódtunk be ezekbe a rendezvényekbe a falusi látogatásaink során, például Párádon is. Édesapám szakmai tanácsokat adott, amikor kérték, Édesanyám pedig a tánc előadások szervezésében, de azok gyakorlati kivitelezésében is részt vett - mivel nagyon jól táncolt. Én pedig megtanultam jó néhány népdalt és segítettem felénekelni magnóra is,

8. kép A vár fokapuja előtt, már a Dobó István Vármúzeum igazgatójaként, 1960-as évek

de hogy a sok szép dalt ne felejtsük el, esténként - és ez hosszú éveken át rendszeres gyakorlattá is vált - sokszor énekeltünk hármasban. Néha ott voltam szűkebben vett gyűjtésein is, például a lakodalmi szokások gyűjtésénél, de májusfa állításon is Felsőtárkányban, amit akkor egy 9 év körüli kislánynak állítottak. (9-10. kép)

161