H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Bakó Zsuzsanna: Emlékeim édesapámról
kis birtoka. A megpróbáltatásokat szó nélkül viselte, szemmel láthatóan a szakmája volt a legfontosabb számára, és amikor ismét engedték dolgozni, megszállottan végezte a munkáját. Készült róla egy film is, amelyben Édesapám nagy tisztelettel beszélt róla. Nehéz egzisztenciális helyzetén is igyekezett segíteni amennyit csak tudott, bár Legányi annyira igénytelen volt, hogy szinte semmit sem fogadott el. A segítségnyújtás Édesapám lényének természetes és szerves része volt, így például a múzeumban gyakran alkalmazott a volt középnemesi osztályhoz tartozó idősebb embereket teremőrként, akik persze nagy örömmel fogadták el az egyetlen munkalehetőséget, ami akkor rendelkezésükre állt. A múzeum is nagy hasznukat vette, mivel tudtak idegen nyelveket is, így a teremőri munka mellett információ adásában, sőt olykor még alkalmi tárlatvezetésben is tudtak segíteni. Édesapám segítőkészségének egyik leghálá- sabb és legeredményesebb példája volt Sándor Mária története, akit a rendszer 1952-53-ban Egerfarmosra telepített ki. O ennek ellenére kereste a kitörési lehetőségeket, s amikor már engedték, 1952-től bejárt a múzeumba és megkérte Édesapámat, hogy használhassa a könyvtárat. Majd kissé szorongva előállt kérésével, hogy szeretne egyetemre menni és régésznek tanulni. Édesapám utána érdeklődött a lehetőségeknek a fővárosban, majd első lépésként felvette őt múzeumi állományba. Mivel lehetőségei korlátozottak voltak, ezért cserépmosóként alkalmazta hivatalosan, s mint később kiderült, az egyetemi felvételnél ez nagyon hasznosnak bizonyult. (6. kép) Sándor Máriát a tanulmányi osztályon így „munkás” származásúnak vélték, de Édesapám kérésére Zádor Anna művészettörténész professzor is segített neki. Fel is vették, és elvégezvén az egyetemet neves régész lett belőle. Egri éveit is igyekezett könnyebbé tenni úgy, hogy tárlatvezetőként is dolgozhatott a múzeumban, sőt „titokban” szakmai gyűjtőmunkát is végezhetett. Bejárt a raktárakba, ismerkedett az anyaggal... és hétvégeken gyakran ebédelt nálunk, megízlelve Édesanyám nagyszerű főztjét, amit ma is emleget. A kapcsolata velünk később sem szakadt meg, mivel férjhez ment Gerő Győző régészhez - akit sokan egyszerűen csak Juszufként ismertek -, aki később az egri törökfürdő vezető régésze lett. Emiatt gyakran jártak Egerbe és persze hozzánk is. E történetet többek között az ő kérésére is örömmel közöltem. Édesapám, a későbbi években is számos esetben adta tanúbizonyságát segítőkészségének, így az 1956-os forradalomban való részvételük miatt börtönbüntetésre ítélt Korompay Jánost - volt egri polgármestert - és Lénárt Andort - egykori tanárembert - szabadulásuk után felvette a múzeumba, ahol értékes munkát végeztek. Egerben, odaköltözésünk idején, már voltak ugyan múzeumi munkatársak, de a szakemberek még hiányoztak. így a néprajzi gyűjtéseket még itt is nagyon sokszor maga végezte, éppúgy, mint Patakon - Édesanyám hathatós és egyre inkább értő segítségével. Egyik nap közölték velem, hogy LS9 6. kép Sándor Mária, J 954
