H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Bakó Zsuzsanna: Emlékeim édesapámról
elmagyarázta, hogy a teknősbéka nem tartozik a múzeum gyűjtőkörébe, így az ember szomorúan elballagott.(5. kép) Az egyre szaporodó szakmai munka részét képezték a vidéki utak is, amelyeken akkor még főként tárgyakat gyűjtött a múzeum számára és fényképezett, s amelyekre Édesanyám is rendre elkísérte segítségként, mivel akkor még nem voltak szakmuzeológusok. Egy ilyen útra én is emlékszem, amikor meglátogattuk a Pácinban lévő reneszánsz kastélyt, amely még romosán is nagyon szép volt. A sok munka mellett a szüleim számára azért volt egy kis kikapcsolódás is, mert nyaranta a várban működött a Művészek alkotó otthona, ahol neves zenészek - Fischer Anni zongoraművész, Becher Mihály hegedűművész -, festők, grafikusok - Szalmás Béla alcva- rellista, Egri Viktor grafikus - és írók, költők is megfordultak, előadóesteket tartva. Édesapám beszélgetéseink során megemlítette, hogy nagyon szeretett Sárospatakon lenni, lelkesedéssel és örömmel végezte a munkáját, és mindhárman szívesen emlékeztünk 5. kép Műtárgygyarapítás - üveggyűjteményhez, vissza az Ott töltött évekre. 1960-as évek Eger, Buttler ház - 1952-1957 1952 decemberében nevezték ki az egri múzeum igazgatójának, amely akkor - a Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényéből ismert - Buttler-házban volt. A lakásunk itt is, miként Patakon, a múzeum épületében volt. A hálószobánk és az igazgatói iroda között raktárak voltak, és azokon át közlekedtünk minden nap, ami nekem nagy élmény volt, mert a legváltozatosabb tárgyakat láthattam: ágyúgolyók, páncélok, fegyverek, csontvázak és edények tarka-barka együttesét. Ezek látványa teljesen természetes volt számomra, elősegítve a múzeumi környezetben és légkörben való szocia- lizálódásomat. Édesapám igazgatóként egy kicsit könnyebb helyzetben volt, mint Sárospatakon, mert itt azért már voltak alkalmazottak: Schönviczky Bertalan jogi végzettséggel is rendelkező gazdasági vezető és Galasi Lajos, aki egykori ház- és birtoktulajdonosként egyfajta mindenes volt. Mindkettő már jóval túl volt a hatvanadik évén, de nagy szeretettel és még elég sokáig dogoztak, és nagy segítséget is jelentettek, mivel az egyetlen szakembert, Zolnay Lászlót - a később híressé vált régészt - a mi érkezésünkkor elbocsájtották. Egy „vendégmunkása” is volt a múzeumnak, aki nem volt alkalmazott, de itt biztosított számára a minisztérium helyet, miután rehabilitálták. Legányi Ferenc autodidakta paleontológusról van szó, aki idővel országos szakmai hírnévre tett szert ásványtani gyűjtőmunkájával. A múzeum udvarában volt egy kis házikó, amelyet - külső alkalmazottként - mindennap bejárva használhatott, ahol szinte láthatatlanként csendesen meghúzódva dolgozott. Több ezer darabos ásványgyűjteménye olyan értéket képviselt, hogy a gyöngyösi Mátra Múzeumban és a fővárosi Természettudományi Múzeumban kapott helyet. Édesapám nagyon tisztelte a tudását és emberként is nagyra tartotta, hiszen abban az időben őt is - mint sokakat - meghurcoltak, mivel volt egy 158
