H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Földi Viktória: „ha Kanadát óhajtják, azt Magyarországon is el lehet érni...” Egy palóc település árucsere kapcsolata a két világháború között
Földi Viktória „ha Kanadát óhajtják, azt Magyarországon is el lehet érni..." EGY PALÓC TELEPÜLÉS ÁRUCSERE KAPCSOLATA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Jelen tanulmány Bakó Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából a Kanadába kivándorolt magyarok kultúrájának egy szegmensét, az árucsere kapcsolatot mutatja be családi levelezések alapján. A vizsgált 11 levél egy család hagyatékából, Mátraterenyéből került elő. Bakó Ferenc kutatói munkája során a Kanadába kitelepült palóc népcsoport identitását vizsgálta. Kutatásainak hagyatékát a Dobó István Vármúzeum a Bakó Adattárban őrzi. A kanadai magyarokat érintő dokumentumok között megtalálható több hasonló témájú levelezés, amely Bakó Ferenc és Gröber Gyula között jött létre 1948-ban. Knezic Károly honvéd vezérőrnagy leszármazottja 1916. november 6-án született Egerben, Gröber Gyula és Jankovich Adrien első fiú gyermekeként. Elemi iskoláját és a reálgimnáziumot Egerben végezte, majd a műszaki egyetemen tanult tovább.1 Gröber Gyula családjában nagy szerep jutott a honvédelemnek, Eger város polgáraiként vaskereskedést irányítottak, illetve szőlőbirtokukon a korszerű vörösbor továbbfejlesztése eredményeként pincészetükben kísérletezték ki a mai értelembe vett bikavért.2 3 Gröber Gyula és Bakó Ferenc a középiskolai évek alatt barátokká váltak. A Bakó Adattárban őrzött négy személyes hangvételű levelet Brüsszelből és Buenos Airesből írta Gröber barátja számára, akit Tibikének szólított. A levelekben részletesen leírja a belgiumi és argentínai élethelyzetüket. „Augusztus elsején elhagyjuk Európát. (...) Az utazás körülbelül 24-28 napig tart és fejenként 200 U.S.A. dollárba kerül. Természetesen harmadik osztály, pocsék koszt, piszok stb. Argentínáról ellenben nagyon jó híreket kaptunk, az eddig lement barátaink elragadtatva írnak. Itt Belgiumban (...) még mindig a sörgyárban dolgozom, és rakom a hordókat halomba, ezért kapok havonta 3000fánkot, kb 60 USA dollárnak felel meg. A feleségem valamivel kevesebbet keresett, még dolgozott. 400f: fizetünk egy manzárd (padlás) szobáért, amely azonban világos és tiszta. Bútor jóformán alig van benne, kosztra elköltünk körülbelül 1500jr kot. (...) A textil áru olcsó, de például egy ruha csináltatása 2000frank. Rettenetesen drága a vendéglő és minden csináltatás. A munkás csak tömegárut tud megfizetni. Gröber Gyula Argentínába érkezve is részletesen beszámol barátjának az ország természeti adottságairól, a kivándoroltakkal való bánásmódról, a gazdasági helyzetükről. A II. világháborút követően nagyon sok fiatal kényszerült elhagyni Eszak-Magyarország területét. A személyes hangvételű levelek mély nyomot hagyhattak olvasójában, valószínűleg az ekkor 31 éves Bakó Ferencet ez inspirálhatta e témájú kutatásai felé. Bakó Ferenc 30 évvel később, 1978 őszén a Heves Megyei Múzeumi Szervezet igazgatójaként lehetőséget kapott Kanadában egy magyar népművészetet bemutató tárlat rendezésére. Észak-Ame- rikában ez volt az első hivatalos bemutatkozása népművészetünknek, amely négy tartomány múzeumában várta a látogatókat. A kiállítás megvalósítása céljából Bakó tíz hetet töltött a tengerentúlon, amelyből két hónapot tudományos kutatásra fordított. Munkáját segítette, hogy jól beszélte az angol nyelvet, illetve a magas utazási költségeket a National Museum of Canada biztosította számára. A kutatási célja az etnikai tudat kifejlődésének vizsgálata volt az óhazai tradicionális népszokások 1 Bodó 2001.293. 2 Bodó 2001.287. 3 BA 11 S3. Brüsszel 1948.07.05. 109
