H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Tóvári Judit: Vidéki város és polgári művelődés a dualizmus idején
erősebb maradt, mint a politikai, a század végére mégis egyre erőteljesebb politikai színezetet nyert. 1893-ban már 351 tagja volt, de az iparosok mindinkább kiszorultak kereteiből. Bár éle volt a humornak, mégis találó Evva Ernő ügyvéd megjegyzése az 50 éves jubileumon: „...nincs igazsága Bizony Ákosnak, aki azt állította, hogy a polgári egylet kebelében keveset látunk az iparos osztályból, mert ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a régi iparosok mindnyájan itt vannak, csakhogy átalakulva a régi iparosok gyermekei: orvosok, fiskálisok, professorok és papok képében.”16 Az 1890-es évekre a Polgáregylet már nem az, amiért létrejött, inkább hasonlított a Kaszinóhoz, mint az iparosok segélyezését célul tűzű polgári egyesülethez. Míg a Kaszinó a szabadelvűek, a Polgáregylet a függetlenségiek gyülekező helye volt. Az elitnek céljai eléréséhez olyan támogatókra is szüksége volt, mint a sajtó. A dualizmus időszakában Miskolcon 23 lap indult, de ezek közül 10 egy évnél tovább nem tudott fennmaradni. 2-5 évig hat, 6-10 évig három lap bírta, 20 évnél tovább pedig négy lap élt, ezek közül egy 42 évig. A nagy lapalapítási időszak az 1880-as évekre esett, majd egy következő hullámmal az új évszázad első évtizedére. Mind a szabadelvű, mind a függetlenségi párt megteremtette a maga lapjait, amelyek a leghosszabb életű sajtóorgánumok a városban. A szabadelvű lap, a Borsodmegyei Lapok mögött a Kereskedelmi és Iparkamara, összefogva egy-két magánérdekeltséggel, a függetlenségi sajtó - a Szabadság majd az Ellenzék - mögött pedig a párt hangadóiból összeálló lapfenntartó társaság, amely majd 1920 után részvény- társasággá alakul. Az elit centrumán kívül létrejött lapok, mint a Miskolcz, a Miskolczi Lapok, vagy a Borsod-Miskolci Hírlap, 2-3 évnél tovább nem tudtak fennmaradni. Hasonló a sorsuk az ellenzéki lapoknak is, amelyek vagy kormány-támogatóvá váltak és fennmaradtak, mint a Borsod-Miskolci Közlöny, vagy lapfenntartó társaság állt mögöttük, mint a 42 éven át életképes Ellenzék. Szaklappal csak a nyomdászok és a vasúti tisztviselők próbálkoztak - ez utóbbiak szép- irodalmi célzattal is -, de vállalkozásuk, amely a 20. század első évtizedére esett, nem élte túl a három évet. Négy élclap-alapítási kísérlettel is lehet találkozni, amelyek közül három az egy évet sem érte meg26 27 A városvezetésbe a virilizmus révén bekerült értelmiségen keresztül kellett volna a kultúra és tudomány érdekeinek érvényre jutni, de ez nem így történt. Kultúrára a város jövedelmeiből oly csekély összeg jutott, hogy 45 év alatt két iskola felépítésével ki is merült, közintézményekre már nem fütotta. Az értelmiség érdekeltebb volt a gazdaságban, mint a közműveltség és a tudomány terjesztésében. Ami kulturális téren létrejött, az rajtuk kívül jött létre vagy magánvállalkozásként kereskedelmi érdekből, vagy ténylegesen a művészeti, irodalmi törekvésektől vezérelve, alulról jövő szerveződésként. Mozgatói a városba máshonnan érkezett tisztviselők és mellettük egy rövid életű írói csoport. Mindez azonban nem lehetett hosszú életű, mert hiányzott az az éltető közeg, amely nélkül - pusztán műkedvelő alapon - meddő vállalkozásnak bizonyult mindenfajta irodalmi felbuzdulás. Hiányzott mindenekelőtt az aktív erők megfizetett munkája, mert nem is lett volna hol munkálkodniuk. 26 Ewa 1887.3. 27 A sajtóra vonatkozó forrás Fülöp 1964. 87
