H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Tóvári Judit: Vidéki város és polgári művelődés a dualizmus idején
aggodalommal kommentálta. Hogy a századfordulóra már mennyire szomjazta a város a kultúrát, mutatja, hogy az egyesület nem tiszavirág életű volt, csak egy koncepcióval, határozott elképzelésekkel rendelkező vezéregyéniség kellett, aki - kenyérkereső munkája mellett - végülis egész életét áldozta a város kulturális felemelkedése ügyének. Lemondása kritika is volt a városvezetés felé, amelynek tagjai a jövedelmező vállalkozásokból igencsak kivették a részüket, társadalmi-politikai állásuk ugyan lehetőséget nyújtott volna számukra a város kulturális arculatának a befolyásolására is, de a város művelődésének az ügye rajtuk kívül alakult. Kívülről alakult olyan értelemben is, hogy akik azt személyükben alakították, többnyire bevándoroltak voltak. A város vezető testületében kezdettől magas arányt képviselt az értelmiség, amely azonban érdekeltebb volt a gazdaságban, mint a művelődés ügyének előremozdításában. Egykét tehetséges, ambiciózus vezéregyéniség, mint az 1870-es években Bódogh Albert orvos, az 1880-as években pedig Váncza Mihály szervezte a „szellem harcosainak” talákozóit, ez utóbbi lapjának, a Miskolcz és Vidékének, majd annak megszűnése után a Hölgyvilágnak a Sötétkapuná levő szerkesztőségében. A nagy műveltségű, több nyelven jól beszélő jómódú ügyvéd - ő is és hasonnevű apja is virilis tagja a városi önkormányzatnak a szépirodalmi és művészeti törekvéseket felkarolni igyekvő lapja számára nyomdát is berendezett, és magánkönyvtárában gyűjtötte össze korának színvonalas természettudományi, nyelvészeti, bölcseleti és államtudományi szakirodalmát.16 Miskolc társadalmának rideg légkörében - bár feleségével együtt sokat tett a ridegség oldása érdekében - nem tudott gyökeret ereszteni, és elköltözött Mezőtúrra. Kivételesen szép és nagyértékű gyűjteménnyel rendelkezett jóny Tivadar ügyvéd.17 Könyvtára 20 ezer kötetből állott, amelyből azonban csak a másodpéldányokat hagyta végrendeletében a miskolci evangélikus gimnáziumra. E nagybecsű gyűjteményből 15 ezer kötet 1884- ben a késmárki evangélikus líceum könyvtárába került. Óriási szellemi kincset veszített a város azáltal, hogy e könyvgyűjteményt, amelyet külföldön jobban ismertek, mint nálunk, falai közül elvitték. Horváth Lajos ügyvéd egész életét közszolgálatban töltötte - kezdetben, mint 1848-as belügyminisztériumi fogalmazó - Szemere Bertalan környezetében (síremlékük is egymás mellett tekint le a városra az Avas oldalából). Miskolc képviselőtestületében és Borsod vármegye törvényhatósági bizottságában az első kilenc legvagyonosabb között szerepelt, és ezzel egyidejűleg 1896-ig, 27 éven keresztül az országgyűlésben, a főrendiház tagjainak sorában politizált. Nemcsak Miskolcon, hanem 1909-ig Borsod megyében is tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, ezen belül az 1876: VI. törvénycikk-kel létrehozott közigazgatási bizottságnak is. Minthogy Horváth Lajos elsősorban politikus volt, könyvtárában a hazai történelemre vonatkozó forrásmunkákon kívül megtalálhatók voltak az 1848/49-es Közlöny, a Budapesti Szemle és a Pesti Napló csaknem teljes évfolyamai. Mivel az 1870-es évek végén Miskolcon nem volt megfelelő közgyűjtemény, a fent említett folyóiratokat a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Halála, 1911 után - végrendelete szerint - 3 ezer kötetes könyvtára és szabadságharc-beli irattára a Borsod-Miskolci Múzemba került.18 Jelentős összegeket hagyott köz- és városszépítési célra, de ennek sorsáról nincs tudomásunk. 16 György 1886. 17 Uo. 18 Ma a MNL BAZ L Borsod megye levéltárában kezelt történeti gyűjtemény (XV15) állagában. 84
