H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Smuczer Hanna: Fényképészek és fényképészműtermek Egerben a 19. század második és a 20. század első felében
dülése, valamint Eger iskolavárossá válása is a 19. században kezdődik. Bartakovics Béla egri érsek a tudomány, az oktatás és a kultúra felkarolásával tett hozzá a város fejlődéséhez. A kulturális élet Gárdonyi Gézának és Bródy Sándornak köszönhetően virágzik Egerben, sorra alakulnak a dalkörök, olvasókörök, ifjúsági egyesületek és egyletek a 19. század végén. A kulturális élet mellett az ipar kevésbé lendületes képet mutat a 19. század folyamán: Eger iparát a reformkorban létesített malomgyár, cukorgyár, szeszgyár, keményítőgyár, lemezárugyár biztosította. A város ipari fejlődése, a közművek bevezetésével a 19. század végén indul meg, a vasútvonalak hiánya ugyanis késleltette a modern ipar kibontakozását. Ebbe a pezsgő kulturális életbe illeszkednek bele az első állandó fényképészek, akik a fényképészet korai időszakában, az 1860-as években két műtermet üzemeltettek Egerben. A helyi első és állandó fényképészeti műtermek, Kovács Ferencz és Mihály József műterme jó évtizedig fennállt Az 1860-as években készült képek az egri nemesi réteget, a városi elitet, az arisztokratákat mutatják be. A műteremnyitások szempontjából igen pezsgő 1870-es évek időszaka az ideiglenes fényképészek korának nevezhető, ekkor Záhor Lipót állandó egri fényképész mellett hat ismertebb fényképész nyit ideiglenes tartózkodásra műtermet Egerben. Ezek az ideiglenes műteremnyitások két hetet, két hónapot, illetve két évet is jelenthetnek. Számos esetben csak a műteremnyitásról megjelent értesítés ismert, több említés az adott fényképészről az újságban nincs. A pesti fényképészek megjelenése mellett Záhor Lipót 1871 -ben nyitja meg műtermét a Líceum mellett, Eger belvárosában. Az első műtermek ekkora már nagy valószínűséggel bezártak, vagy elköltöztek. Mihály József fényképész utoljára 1871-ben jelenik meg a helyi sajtóban. Záhor Lipót elismert fényképész lehetett, ezt bizonyítja a fertálymester tabló készítése, amelyet 1875-ben, 1876-ban, illetve 1879-ben is ő fényképezett. Az 1870-es években sorra érkezik a konkurencia a városba, szinte évente új műtermet nyitnak hosszabb-rövidebb ideig, 1874-ben például Décsey Ede ismert pesti fényképész januártól márciusig tartja fenn egri vállalkozását. A következő év, 1875 szeptemberében Licskó János híres pesti fényképész is fiókműtermet nyit ideiglenesen. Licskó János hirdetése még a következő év, 1876 januárjában megjelenik, ám ezt követően nincs róla egri vonatkozású adat. 1876-ban Mélay Dániel nyit műtermet a Cvenger féle házban, a Szent-János utcában, amelyet 1877-ben Grahl Gyulának ad át, de 1878-ban visszaveszi és üzemelteti. Schrecker Miksa és fia, Schrecker Ignác, ismert pesti udvari fényképészek fiókműtermet nyitnak Egerben, de valószínűleg csak rövid tartózkodásról volt szó, a lakosságot falragaszokkal értesítették mind az érkezésükről és a tartózkodásuk idejéről is. Az évtized végén, 1879-ben Briwirth Ferenc nyit műtermet a Széchenyi utca 208. szám alatt, amelyet 1883-ig működtet. A sok ideiglenes műteremnyitás magyarázata lehet annak, hogy Záhor Lipót belvárosi műtermét 1880 júliusában a makiári külvárosba helyezte át, illetve munkavállalását is kibővítette. „Elfogadok mindennemű fényképészeti, szobafestési és aranyozása munkákat; nemkülönben szabad kézifestmények és ozimerek elkészítését, valamint olajnyomatok és festmények lakkozását; továbbá ablak és ajtó festést jutányos áron.”96 1881-ben költözik a fővárosból Egerbe és nyit fényképészeti műtermet a Perlgrund család, amelynek tagjai 1896-ig már az állandó egri fényképészek csoportját bővítik. Perlgrund Ármin 1887-ben bekövetkezett halálakor fia, Perlgrund Lajos folytatja a műterem vezetését. 96 Eger 1880. XIX. évf 29. szám / július 15.232. 569
