H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Szecskó Károly: Az első egri zsidó polgár: Schwarcz István
Szecskó Károly AZ ELSŐ EGRI ZSIDÓPOLGÁR SCHWARTZ ISTVÁN A középkorban a zsidókat kizárták az emberiségből. Ez a mélységesen elítélendő felfogás még a 19. század első felében is érvényesült Európában, illetve Magyarországon is. A század közepéig a középkorra jellemző türelmetlenség, mely minden más vallásúban hitetlent látott, akit megvetni és üldözni Istennek tetsző cselekedet, még mindig jellemző volt. Ekkor még a szeretet vallását hirdető népek és nemzetek nem törölték el azokat a szégyenletes rendszabályokat, amelyek a zsidógyűlöletet táplálták. 'Azok hazánkban is meghonosodtak és az 1840-es törvényig érvényesültek. Ezzel kapcsolatban írta Kohn Sándor A zsidók története Magyarországon című könyvében: „Ami a zsidóknak egyes városokból való kitiltását illeti, az ama küzdelmekre vezethető vissza, melyeket a városok a zsidók miatt a korona ellen folytattak. A mindjobban emelkedő városok ugyanis nem ismerhették el azt a kizárólagos tulajdonjogot és az ebből folyó korlátlan rendelkezést, melyet a városi zsidóságot illetőleg, a korona magának követelt. Nem nézhették egykedvűen, hogy az általuk kivívott és féltékenyen őrzött önálló rendelkezésük alól a zsidók kivonhatták magukat, s még kevésbé tűrhették azt, hogy épen ők nem járulnak a városi közterhek viseléséhez, minthogy az összes zsidó-jövedelem a királyi kincstárt illette. A királyi hatalom süllyedésével aztán a városok úgy igyekeztek e bajokon segíteni, hogy korlátozták vagy egészen megtiltották a zsidóknak a letelepedést.”2 A 17. század végén Eger jogállását több mint másfél évszázadra meghatározó, Fenessy György püspöknek a várossal kötött egyezménye, az úgynevezett „transactio” 12. pontja kategorikusan lámondta: „eretnekeknek és zsidóknak az Eger városban való lakás nincs megengedve."3 A törvény kiadása előtt a zsidók főként az Eger környéki településeken éltek: Kerecsen- den, Felsőtárkányon, Bükkzsércen, Sályban, Hevesen, Verpeléten, s innen jártak be ügyeiket intézni. Verpeléten már a 17. században éltek zsidók, amelyet bizonyít, hogy a zsidótemetőben lévő legrégebbi sírkövön az 1628-as dátum látható. Az egri zsidótemetőben az első évszámmal jelzett sírkő Rosenfeld Márton hevesi kereskedőé, aki ügyei intézése végett gyakran tartózkodott Egerben, és egy ilyen alkalommal érte a halál 1840-ben. Végrendeletében 500 Ft-ot hagyományozott az 1830-as évek körül létesített temetőre. A hagyomány szerint Rosenfeld Mártonnal kapcsolatos az a szólásmondás, hogy: „Úgy él, mint Marci Hevesen.” Ebből arra lehet következtetni, hogy nem volt szegény.4 Nagy fordulatot jelentett az 1840. évi 29. törvénycikk, mely megadta a Magyarországon született zsidóknak az ország területén bárhol való letelepedését, a kereskedést, mesterségek és a tudomány művelését, valamint a gyáripar folytatását. * * A tanulmány megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma „AGRIA L. - Az egri Dobó István Vármúzeum évkönyvének megjelentetése” (204188/00435) című nyertes pályázat tette lehetővé. 1 Kertész 1905.7. 2 Idézi Kertész 1905.7. 3 Szántó 1988.118. 4 Ehrenfeld 1975.29. 509
