H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Berecz Anita: Az egri képviselőtestület társadalmi összetétele a dualizmus korában
a foglalkozásszerkezeti összetétellel vetem össze. (Az ehhez kapcsolódó adatokat lásd Melléklet 2. és 3. táblázatban.) A táblázatok legszembetűnőbb eredményei, hogy Egerben a városi elit legdominánsabb rétege az értelmiség volt, azonban az arányuk a vizsgált korszak végére folyamatosan csökkent, és személyi állományukban is változás történt. A korszak elején az összes elitpozíció kétharmadát adták (64%), de arányuk a századfordulóra már jelentősen csökkent, az egyharmad (35%) részt alkották. A szabadfoglalkozású értelmiségiek domináns fölénye - többnyire a kétszeres adóbeszámítás okán -, azon belül is az ügyvédek jelenléte a virilisek között a korszakban mindvégig érvényesült, tükrözve ezzel a megyeszékhely funkciójából (is) adódó lehetőségeket. A 70-es években 36% volt az arányuk, viszont a századfordulót követő években ez a szám 24%-ra csökkent le. A választott képviselők soraiban azonban ez az arány 7% volt, ami a századfordulóra 11 %-ra növekedett. Fontos kiemelni azt is, hogy míg a 70-es években a legnagyobb adófizető ügyvédek felét képviselőnek is megválasztották egy- egy évben, addig a 90-es években az arány már 3%-ra csökkent le. Szembetűnő folyamat tehát a vagyonuk után megjelenő szabadfoglalkozású értelmiség háttérbeszorulása, leginkább azért, mert az ügyvédi állás biztos pozíciót és anyagi hátteret jelentett, ami önmagában biztosította a döntéshozó testületbe való bekerülést. Ebből arra következtethetünk, hogy a választott képviselőként megjelenő ügyvédek arányának növekedése a századfordulón összefüggésben volt a virilisek személyi összetételének változásával, amely leginkább a helyi kötődésű ügyvédek életkorából kifolyólag is magyarázható. A 80-as évek közepéig jellemzően az egri kötődésű ügyvédek jelentek meg választmányi tagokként is, akik egyben széles közéleti-politikai területen is tevékenykedtek, hiszen az adott körből kerültek ki az országgyűlési képviselők is. A választási győzelemhez ugyanis itt is minden esetben jelentős helyi kötődésre volt szükség.20 A századfordulót követően azonban a választottak között olyan ügyvédek szerepeltek, akiknek vagyoni viszonyaik már nem engedték, hogy akár adókétszerezés útján is bekerüljenek a virilisek soraiba (Szokolay Lajos, Bánóczy József Ecsedy László). Lássunk néhány példát! Csiky Sándor,21 a város polgármestere, tagja volt az 1867-es képviselőtestületnek, az országgyűlési mandátumának lejártával pedig mindvégig vagyona után szerepelt a testületben. A virilis listán 1881-ben, 76 évesen szerepelt utoljára. Dr. Babies István,22 a Hevesvármegyei Takarékpénztár (1850-1885) és több egyesület (Új Kaszinó, Önkéntes Tűzoltóegylet) elnöksége mellett országgyűlési mandátumot is betöltött. Adója alapján haláláig, 72 éves koráig, minden évben tagja volt a testületnek. Az ügyvédek között tehát a 90-es évek elejére lezajlott egy generációváltás. Az értelmiségen belül az orvosokat általában 6-7 fő képviselte a testületben, és a vizsgált korszak egészében tartották a pozíciójukat. A létszámukban történt változást szintén nem az anyagi viszonyaik ingadozása, hanem már az előrehaladott életkoruk magyarázza. Dobrányi Ignác, aki az 1867-es képviselőtestületnek is tagja volt már, azt követően haláláig, 60 éves koráig virilisként szerepelt. Az orvosokat övező társadalmi presztízs - a hivatásuk20 Pap 2014.357. 21 1861-től Eger polgármestere majd 1872-ig országgyűlési képviselő. A Határozati Párt tagjaként a szélsőbalhoz csatlakozott, azonban 1869-től 1875-ig a Balközép irányzatot képviselte az országgyűlésen. Az í 875-ös választásokon már nem nyert mandátumot. Kovács 2011.362. 22 Szabadelvű Párt egri választókerületének (l875,1878)ésa kápolnai választókerületének (1878-1881) országgyűlési képviselője volt. Tisztviselői adattár, 2011. 181.; Kiss 2007.17. 481
