H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
PapJózsef: Szolgabírók és főszolgabírók a dualizmus kori Heves vármegyében
Pap József SZOLGABÍRÓK ÉS FŐSZOLGABÍRÓK A DUALIZMUS KORI HEVES VÁRMEGYÉBEN A Heves vármegyei lokális elittel már több tanulmányban foglalkoztam és az ehhez kapcsolódó életrajzi adatok megjelentek a vármegye történetéről összeállított archontológiában.* 1 Jelen írásban ezeket az eredményeket foglalom össze és bővítem ki az újabb kutatási eredményekkel és irányokkal. A tanulmány tehát egy konkrét földrajzi terület, egy közigazgatási egység lokális politikai elitjével foglakozik. Jelen publikációmmal azt szeretném szemléltetni, hogy milyen módszerekkel lehet bemutatni és elemezni egy elitcsoportot. A hagyományosnak számító elemek (narratív módszer, statisztikai vizsgálatok, csoportképzés és elemzés) mellett az elitnek hálózatként való felfogására, és ennek elemzésére fogok kitérni. Ennek az utóbbi módszernek a lényege a tágabban értelmezett családi kapcsolathálózat fel- térképezése és az ennek segítségével keletkező hálózat leírása és elemzése.2 Mielőtt a konkrét kérdésre rátérnék, fontosnak tartom azt is bemutatni, hogy milyen további dilemmákkal találja szembe magát a helytörténeti kérdésekkel foglakozó kutató. Ennek elsősorban azért látom szükségét, mivel ez a tanulmány Petercsák Tivadar 70. születésnapjára készül, aki tudományos pályája során maga is példaadó módon folytatott feltáró kutatásokat helyi közösségekkel kapcsolatban. A helytörténettel kapcsolatos problémák sajnos nem sokat enyhültek azóta, hogy Benda Gyula egy 2002-es előadásában kiválóan összefoglalta azokat. Benda ekkor arra szólította fel a hallgatóságot, hogy át kellene lépni azon a hagyományos felosztáson, hogy „egyrészt vannak a profik, a másik oldalon pedig az amatőrök”, meg kellene próbálkozni a távolság áthidalásával.3 Ez a lépés azonban nagyon gyakran túl nehéznek bizonyul. A megvalósuló helytörténeti kutatások egyik legfontosabb problémája továbbra is, hogy vagy nem képesek kitörni a lokalitás varázslatos világából, vagy éppen ezzel ellenkezőleg, az országos események helyi megjelenését tekintik a helytörténet legfontosabb elemeinek. Az első esetben a tágabb összefüggések, a magyarázó kontextus hiányzik, a másodikban pedig épp a helyi történet. „Ha például Kossuth megállt a falu határában egy fiánál, akkor az afialutörténet része. De az, hogy mit is jelentett akkoriban afialu határa, az már nem kerül elő." fogalmazta meg ezt az utóbbi problémát Benda.4 Pedig a helytörténetírással foglakozó kutató gyakran jelentős pénzügyi forrásokat tud mozgósítani, tehát munkája úgymond valós piaci igényeket elégít ki. Sajnos azonban sokszor tapasztalhatjuk, hogy az elkészült munkákban nem veszik figyelembe a tudományos alapelveket, nem alkalmazzák az új módszertani eszközöket, nem követik a történetírást foglalkoztató vitákat. Szinte kizárólagosan a klasszikus narratív módszert alkal* A tanulmány megjelenését az EFOP-3.6.1 -16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplexfejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen" című projekt támogatta. 1 Bán 2011.; Pap 2011.; Pap 2013.; Pap 2014a.; Pap 2014b.; Pap 2016. 2 A kapcsolatháló-elemzéssel kapcsolatban lásd Barabási 2003.; Barabási 2016. A módszer alkalmazhatóságáról: Tamás 2009.23-25. Konkrét jelenkori elitkutatással kapcsolatban: Kónya 2005.369-384. 3 Benda 2005.5-11. 4 Benda 2005.9. 463
