H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
EIadobás Eszter: Az Egri Érseki Jogakadémia területi- és társadalmi mobilizációs szerepének néhány kérdése
és a kisközségekben élő diákokat Arra az eredményre jutottam, hogy 56 nagyközségben élt a diákok 23%-a (73 fő), és 24 kisközségben élt a diákok 9%-a, vagyis 29 fő. 4 külterületi lakott helyen élt a diákok szülőjének vagy gondviselőjének 1 %-a, ami 4 főt jelentett. Az látható, hogy minél alacsonyabb szinten állt egy település a településhierarchia alapján a lakóhely vizsgálatánál, annál kevesebb olyan diák volt, aki ezekről a településekről a jogakadémiára járt. A legtöbb diák, összesen 211 városi jogállással rendelkező településeken élt. A településhierarchia középső szintjén, közvetlenül a városok alatt helyezkednek el a nagyközségek, itt élt 73 diák. Ez alatt vannak a kisközségek, itt már csak 29 diák élt. A külterületi lakott helyeken, amelyek nem is képezik külön a településhierarchia részét, élt a tanulók szülei vagy gondviselői közül 4, ebből a csoportból jártak a legkevesebben az egri jogakadémiára. A község közigazgatási-jogi definícióját az 1871 -es XVIII. te. határozta meg. Ez a törvénycikk tartalmazta a községi illetőséget.20 Ezzel szemben én ebben a vizsgálatban külön egységekként kezelem a külterületi lakott helyeket. Az általam vidékinek tekintett területeken (nagyközség, kisközség, külterületi lakott helyek) összesen tehát a diákság 33%-a élt. Megvizsgáltam a szülő vagy gondviselő lakhelyét Heves vármegye települései nélkül is, erre azért volt szükség, mert Heves vármegye oly domináns szerepet töltött be, mely dominancia eltorzította a Heves vármegyén kívüli települések arányát. Ebben a vármegyében élt ugyanis 190 diák szülője vagy gondviselője. Heves vármegye nélkül a következőképpen alakult a települések jogállása szerinti eloszlás. Városban élt 40% (53 fő), községekben élt 53% (70 fő). Községeken belül tovább szűkíthetjük a vizsgált adatokat: nagyközségben 34% (44 fő), kisközségben 21 % (27 fő), külterületi lakott helyen 2% (3fő) élt. Lakhely esetében jelentős eltérés látható a másik féle megközelítéssel. Azt látjuk, hogy ha a vonzáskörzet minden települését vizsgáljuk, akkor a városi lakóhelyű diákok szerepe domináns (66%), de ha a születési helynél felvázolt koncepció alapján vizsgáljuk, tehát kivesszük belőle a Heves vármegyei településeket, akkor a városban és községben élők százalékos aránya alapján kijelenthető, hogy több mint a tanulók fele községekben élt. Ezen adatok alapján elmondható, hogy nagyjából egyenlő eséllyel kerültek be a jogakadémiára a városi és vidéki diákok is. A születési hely és a lakóhely vizsgálatával kapott eredmények összehasonlításával megismerhetővé válik a jogakadémisták mobilizációjának iránya. Először a születési hely és lakóhely településeinek a számát hasonlítom össze. A városi jogállású települések száma a születési hely (30) és a lakóhely (29) esetében nagyjából megegyezik, de ha összehasonlítom a városi jogállású településeken születettek és élők számát, akkor jól látszik, hogy a születési helyhez képest (167 fő) a lakóhely esetében (211 fő) jelentős növekedés történt. A nagyközségek településszámát összehasonlítva azt az eredményt kaptam, hogy 73 nagyközségben születtek a diákok, még lakóhely esetében már csak 56 nagyközségben éltek, eszerint látható csökkenés történt a nagyközségek számát tekintve. 97 diák született nagyközségben, de csak 73 élt nagyközségben. 33 kisközségben születtek a jogakadémisták, de lakni már csak 24-ben laktak, ezzel párhuzamosan csökkent a kisközségben születettekéhez (38 fő) képest az ott élőké (29 fő). Ez a létszámváltozás jóval kisebb, mint amit az előző két esetben tapasztaltam. A külterületi lakott helyek ilyen irányú elemzése alapján nem történt változás a születési helyek számát és a lakóhelyek számát néz20 Községi illetőség azt jelentette, hogy minden külterületi lakott helyet hozzárendeltek valamelyik községhez, és minden személynek is egy községi illetőséghez kellett tartoznia. Gyáni-Kövér 2006.53. 456
