H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Sellyéi Diána: Eger katolikus temetői a 18. században

2. kép Sartoryjózsef 1787-es térképe (MNL HML Térképtár: Érseki térképek 60.)

Kriptatemetkezések Egerben

Egerben szinte minden templom és kápolna rendelkezik kriptával, beleértve a temetőkápolnákat is. Akriptás temetkezés két időszakban nagy divat: a 18. század elején a nagytemplomépítések idején, mikor is az építésre adakozók kerülhettek az adott templom kriptájába, illetve a 19. század elej én-közepén.

Ennek magyarázata egyrészt az, hogy az 1780-as canonica visitatio szerint 1763 és 1770 között tiltva volt a kriptába temetkezés a „mérgező kigőzölgések” miatt,72 illetve II. József 1780-as rendeletében is megtiltja a kriptákba temetkezést,73 ekkor vagy lezárják őket vagy pedig (és ez a gyakoribb) a holttesteket exhumálják, és máshol temetik újra. A rendelet visz- szavonása után kis késéssel indul meg az immáron megüresedett kriptákba a temetkezés, ezzel indokolható a második nagy hullám.

A kriptába temetkezés tehát mindig is az elit, a legmódosabbak kiváltsága volt. Ez az elit azonban templomonként változó társadalmi állásúakból került ki. Előfordulnak a kriptás temetkezések között a jól, ismerten csengő nevek (Forst, Neumayer, Buttler, Rottenstein) mellett jó néhány kevésbé ismert is. A Kisasszony-kápolna esetét közelebbről megvizsgálva kívánom bizonyítani azt az állításom, hogy nem csak az egyházi és városi vezető réteg temet72 Kovács B. 2001.43-44.

73 MNL HML V-1 ,/b. CXVU a. 917.; LXXII. a. 336.

442