H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kemecsi Lajos: Hungarikum, közösség, identitás
Kemecsi Lajos HUNGARIKUM, KÖZÖSSÉG, IDENTITÁS Amikor a néprajztudomány jövőjével kapcsolatban felmerülő kérdésekre keressük a válaszokat, rendszerint felmerül a társadalmi hasznosság értékelése. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a jelenben zajló folyamatokban érvényesíthető szerepvállalási lehetőségek jelentőségét az etnográfia művelői számára. Messzemenően indokolt a szaktudomány életképessége és jövője szempontjából azon szerepvállalásokra fölhívni a figyelmet, melyekben a hitelességet, a tudományos hátteret a néprajz biztosíthatja. A szűkén vett akadémikus tudományosság mellett a kultúraközvetítésben napjainkban egyre fontosabbá válnak a szélesebb nyilvánosság szférái.* 1 Ezekre a szempontokra is gondolva választottam ki Petercsák Tivadart 70. születésnapján köszöntő írásom témáját. Az identitásnak, a közösségeket összetartó kulturális örökségi elemeknek a számbavétele és elemzése kiváló területe a néprajztudomány tudásbázisára építő kutatásnak. Az ilyen jellegű, példaértékű, a helyi közösségért elkötelezettséget érző és egyben a szigorú tudományos szempontokat is érvényesítő teljesítményként értékelem Petercsák Tivadarnak az egri fertálymesterséggel kapcsolatos kutatásait. A Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottsága az ünnepelt szakmai tevékenységén alapuló fölterjesztésre építve vette föl 2014 szeptemberében „Az egri fertály mesterség élő hagyománya” örökségelemet a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.2 A fertálymesterség a Heves megyei Értéktárba is bekerült és ezáltal a hungarikum értékpiramis részese is lett.3 A két különböző kulturális értékeket rögzítő lista között egyértelmű az összefüggés. Miként nyilvánvaló az is, hogy a hungarikumok és a kulturális örökség viszonyrendszerérői szólva elengedhetetlen az identitás fogalmának bevonása az értelmezési keretbe.4 Ezek olyan ösz- szefüggésre utaló fogalmak, amelynek vitája fontos művelődéspolitikai kérdésként bő két évszázada van jelen a tudományos és politikai közbeszédben Magyarországon. A társadalomkutatók legalapvetőbb feladatukként érvényes válaszokat igyekeznek találni a társadalmakat összetartó, egészséges, vitális állapotban működtető rendszer jellemzőire vonatkozó kérdésekre. Egy olyan szimbolikus közösség megalkotásához, mint a nemzet, az összetartozás kulturális jegyeit lényeges megformálni és a külvilág felé is felmutatni. Ezáltal alakulnak a nemzetre jellemzőnek tartott jegyek, a sztereotípiák. Ebben a felfogásban a mindennapok jelenségei alkotják a nemzeti kultúrát, melynek szimbolikus karaktere rejtve marad.5 * A tanulmány megjelenését az EFOP-3.6.1 -16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen "című projekt támogatta. 1 A Néprajzi Múzeum gyűjteményeihez is közvetlenül kapcsolódó jellemzője miatt is csak egyetlen konkrét példára utalok a jelenben is zajló átányi kutatásra. VB. Báli 2016. 2 http://szellemikulturalisorokseg.hu/index0.php?name=0_egri_fertalymesterseg 8 [utolsó letöltés: 2016. október 25.] Petercsák 2014. 3 Vo.http://www.hungarikum.hu/hu/hirek/huszonh%C3%Alrom-%C3%A9rt%C3%A9k-heves-megyei- %C3%A9rt%C3%A9kt%C3%A 1 rban-b%C3%Al rki-%C3%B6tletelhet [utolsó letöltés: 2016. október 25.] 4 Vó. Sonkoly 2001.9-10. 5 Barna 2011.7. 43
