H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Sellyéi Diána: Eger katolikus temetői a 18. században
Sellyéi Diána EGER RÓMAI KATOLIKUS TEMETŐI A 18. SZÁZADBAN A magyar településeken áthaladva két jellegzetes hely ötlik a szemünkbe: a templom és a temető. A múltban élt emberek életének fontos állomása e két helyszín, melyhez a keresztelés, a házasság, majd az elkerülhetetlen halállal járó végső nyughely kötődött. Bár ma is hozzátartoznak a városképhez a temetők, manapság már más szemmel is tekintünk rájuk, hiszen több tudományterület (történelemtudomány, régészet, művészettörténet, szociológia, antropológia) számára ezek a helyek jóval többek, mint egyszerűen emberi maradványok végső nyughelyei. A halottak eltemetésének megjelenését az emberi civilizáció egyik első jelének tartják.* 1 Az ókori magas kultúrák már igen fejlett túlvilágképpel rendelkeztek, ez tükröződik temetkezési szokásaikban is. A régészek számára ezek a sírok rengeteg információt hordoznak a bennük nyugvókról és azok környezetéről, koráról. Mivel ezenfelül gyakran igen kevés információ áll rendelkezésre, a temetők és a bennük feltárt leletek nagy fontossággal bírnak a korszak kutatói számára. A temetkezések ilyen kiemelkedő jelentősége csökkenni látszik, ahogy közeledünk a modem kor felé; egyre több és több írott kútfő áll rendelkezésünkre, így a kutatók is jobban támaszkodnak ezekre. Emellett a keresztény vallás szokásai miatt egyre inkább eltűnnek a nagy díszes síremlékek, gazdag sírmellékletek (részben kivételt képez az elit),2 így a régészek számára sem hordoznak annyi információt, mint például egy-egy római sírfelirat vagy mükénéi sírkamra. A 18-19. században az egyre növekvő városok és a felvilágosodás diktálta új közegész- ségügyi elvek miatt kialakulnak a nagy, városon kívüli köztemetők,3 az egyik első ilyen például a párizsi Pére Lachaise.4 A 19. században mindenhol megjelennek ezek a nagy kiterjedésű, parkjellegű, központilag kialakított temetők, melyek már függetlenednek a templomoktól,5 ilyen például a londoni hét nagy viktoriánus temető (Kensal Green 1833, West Norwood 1836, Highgate 1839, Abney Park 1840, Brompton 1840, Nunhead 1840 and Tower Hamlets 1841 ).6 Ebbe a sorba illeszkedik Budapesten a Kerepesi temető és a Farkasréti temető is.7 A kor embere számára még nem maga a temető volt elsősorban érdekes, hanem a benne nyugvó híres személyek, az ő sírjaikat kívánta felkeresni a közönség, ennek megkönnyítése érdekében íródtak a temetőismertetők, melyek nem utolsó sorban egyfajta reklámként, hirdetésként is szolgáltak.8 A Kerepesi temetőről például 1894-ben jelenik meg egy ilyen ismertető, melyet hamarosan több is követ.9 * A tanulmány megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma „AGRIA L. - Az egri Dobó István Vármúzeum évkönyvének megjelentetése" (204188/00435) című nyertes pályázat tette lehetővé. 1 Laqueur2015.8. 2 Uo. 96-97. 3 Lfo.216. 4 Chaunu 1978.124. 5 Vovelle 1983.578. 6 Laqueur 2015.275-279. 7 Lakner 1993.79-80. 8 Uo. 9 Kovács 1894. 435
