H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Löffler Erzsébet: A kis magyar Róma - Eszterházy Károly püspök szellemi és építészeti hagyatéka

- amelyeket viszont művészi igénnyel végeztetett - mindig magasabb célok és eszmék szol­gálatába állította. Egyszerű életvitele pedig nemcsak a külsőségekben nyilvánult meg; rend­kívül fegyelmezett életmódot folytatott, korán kelt, sokat dolgozott és egyházkormányzati tevékenysége mellett mindig végzett lelkipásztori munkát is.3 Eszterházy főművével, a Líceum felépítésével nemcsak egy reprezentatív épülettel gazdagí­totta a városképet, hanem át is tette a hangsúlyt az Universitas monumentális épületére. Ez lett a város legnagyobb, legtekintélyesebb, emiatt emblematikus épülete. Ezt a „funkciót” koráb­ban a püspöki palota töltötte be. Ebben az időszakban a városi magisztrátus nem rendelkezett sem elegendő hatáskörrel, sem a szükséges anyagiakkal ahhoz, hogy bármely városi ingatlan- például a városháza - közvetlen környezetébe tudta volna szervezni a centmmot. Ez csak a polgári korszakban következett be. A Líceum hatalmas és elegáns tömege ugyanakkor még feltűnőbbé tette a szemközti katedrális jelentéktelenségét, amely a Líceumhoz képest még úgy is eltörpült, hogy a vele szemközti magaslatra épült Ezért is tartotta volna fontosnak Eszterházy az új katedrális megépítését, attól függetlenül is, hogy természetesen a püspökség rangjához méltó, nagyobb méretű székesegyházra egyébként is nagy szükség volt Mint tudjuk, ezt csak Pyrker érsek valósította meg a következő század közepe táján. A sors különös fintora, hogy Eszterházynak sem Vácott, sem Egerben nem sikerült új székesegyházat építtetni, noha Vácott - Egerrel ellentétben - épp ez volt az első önmaga számára kitűzött cél, az ott eltöltött idő azonban kevésnek bizonyult a megvalósításhoz. Utódának, Migazzi Kristófnak nem tetszettek a Pilgram által készített tervek, ezért új tervezőt bízott meg. Egerben vi­szont élete végére hagyta a katedrális építését, ezzel akarta megkoronázni itteni működé­sét, ám itt sem maradt ideje a megvalósításra. Székvárosában nemcsak olyan épületeket hozott létre, vagy támogatott, melyek a püs­pöki reprezentáció nélkülözhetetlen helyszínei, illetve kellékei voltak és bárhol Európában méltón képviselhették volna egy egyházmegye központját, hanem a kor szükségleteinek megfelelően egy modern intézményhálózat felépítésén is fáradozott. A püspöki iskoláknak egy négykarú egyetembe való integrálása (illetve annak terve), az egyetem épületének felál­lítása és berendezése pedig arra utaló jel volt, hogy székvárosát a nagyvonalú püspök szelle­mi központtá, a tudomány fellegvárává is kívánta tenni. Ez utóbbi törekvésében nagy szerepet játszottak a római benyomások, a „kis magyar Róma” kifejezés nemcsak városrendezési és építészeti tartalommal bírt, hanem itthoni kamatoztatása is volt mindannak a szellemi mu­níciónak, amit a Rómában tanult főpapok hoztak magukkal. Eszterházy 1762. június 29-én vonult be Egerbe, a nap kiválasztása szimbolikus volt: a két főapostol ünnepén kezdte meg itteni apostolutódi működését.4 Október 1-jén tartotta első megbeszélését Gerl Józsefiéi, a Barkóczy püspök által megbízott tervező­vel. 1763-ban elfogadásra is kerültek a tervek, de azután 1765-ben máig ismeretlen okok miatt szakításra került a sor, Eszterházy bécsi ügynökével kifizettetett számára 106 forintot és soha többé nem kerültek kapcsolatba, Fellner Jakab kapta meg a meg­bízást. A Gerl által készített terv nem tartalmazta a kápolnát és a színházat, ugyancsak ilyen új, már Fellner beléptével kapcsolatos elem volt a csillagvizsgáló torony is.5 3 Nováky 1799.15-21 4 Bitskey 1999.12. 5 Dercsényi-Voit 1972.444. 426

Next

/
Thumbnails
Contents