H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
B. Gál Edit: Orczy István jószágigazgató egri javai
s ezzel „felszabadította” az egyházi földesúri terhek alól. Az akkori püspök, Fenessy György és a káptalan protestáltak e döntés ellen, s 1694-ben az uralkodó visszavonta Eger városától az általa adományozott privilégiumokat, és visszaállította a püspök és a káptalan régi birtokjogát Amikor Telekesy a 18. század fordulóján megérkezett székvárosába, siralmas körülmények fogadták. A városban még mindig sok volt az összedőlt, használhatatlan épület. Romokban állt a püspöki lak, templomok helyett mecsetek emelkedtek. A falakkal körülvett területen az 1690-ben készült összeírás18 szerint 484 telken 596 lakóházat19 találtak, s ezeknek is jelentős hányada fából, vagy részben fából épült. A népesség száma ekkor 1750 fő körül lehetett,20 más történetírók szerint 1700-ra megközelítette az ötezer főt.21 A településnek két, egymást derékszögben metsző szélesebb utcája volt, az észak-déli irányú, a mai Széchenyi (nevezték Rác, Hosszú vagy Nagy utcának) és a kelet-nyugati irányú, a mai Kossuth Lajos (nevezték Hatvani utcának). A településen keresztül folyó Eger patak egyben megyehatárt is jelentett, hiszen a város patakon túli, keleti oldala Borsod megyéhez, míg a másik, a jobb part, Heves megyéhez tartozott. A kettős fallal körülvett városba a négy bejövő főútvonalra állított kapun, a Hatvani, a Makiári, a Cifra, és a Rác kapun keresztül lehetett bejutni. Ezeken belül is a két fő utca találkozásánál álló Hatvani kapu volt a legjelentősebb, hiszen ez volt a Budát Kassával összekötő országos út „beléptető állomása”, ezen keresztül érkezett a legtöbb kereskedő. Az utcákat, különösen a püspöki palotától a Rác kapuig terjedő részt, a nyugati dombokról lefutó vízárkok mocsaras medrei miatt rőzsével, illetve arra rakott fapallókkal borították, hogy a mindennapi közlekedést biztosítsák. Majd csak a 18. század közepén kezdik kikövezni az utcákat Orczy István egri évei Telekesyvel - új állomáshelyére - többen is érkeztek Vas vármegyéből. 1699-től Egerben találjuk testvérét Telekesy Pált, illetve annak feleségét Petki Erzsébetet, Orczy Istvánt, valamint az ő unokatestvérét - II. György fiát - Jánost,22 és Tarródy Istvánt is. Orczy, Egerbe érkezése után - a szakirodalom szerint23 - mint provizor, vagyis a gazdálkodást felügyelő tisztviselő dolgozott a püspök mellett, de intézte a Telekesy család Vas vármegyei birtokeladásokkal, zálogolásokkal kapcsolatos dolgait is. Nem csak a püspök, de testvére, Pál megbízottjaként is fellépett egy-egy gazdasági ügyben. 1701. június 21- én például négy pontból álló utasítást adott Orczynak, hogy utazzon Budára, és Johann von Tarnowski gróftól, valamint feleségétől, Thököly Máriától „szedje be” a 4352 rajnai forintnyi24 tartozást. Mivel ezt Tarnowski nem tudta kifizetni, ennek fejében Orczy kezéhez - 3776 forint értékben - a Kőszegen lévő malmot adták.25 1702 januárjában a püspök megbízza Orczyt, mint „hű familiárisát”, hogy két kísérővel Pozsonyba és Bécsbe utazzon nagy18 Primaria Conscriptio civitatis Agriensis per cameralem provisorem Georgium Edelspacher in anno 1690 peracta. MNL HML XII-3/a 58. köt. 19 Kovács 2006.29. 20 Uo. 37. 21 Breznay58. 22 Orczy János 1710. március 2-án, 25 éves korában halt meg Egerben, s a hatvani kapu előtt („ante Portám hatvanimsem") temették el. A temető a mai Telekesy, Arany János és Sóház utcák által határolt területen volt. MNL OL Anyakönyvek-Mikrofilm-A 1255. 23 Petrovay 1887.; Heckenast 2005 316. 24 1 rajnai (Rhenes) forint = 120 dénár = 60 krajcár. 25 MNL OL P519.20. cs. Tly No. 14. 417
