H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Verők Attila: Egri emlékek egy német történeti gyűjteményből

mintegy háromezer-ötszáz tételből álló anyag már kellő alapot biztosít ahhoz, hogy vélhetőleg helytálló kijelentéseket tegyek azzal kapcsolatban, milyen mértékben lehetett ismert Eger város neve a kora újkori német köztudatban, illetve egy iskolavárosban. Persze rögtön hozzá kell tenni, hogy a megállapítások egyetlen - igaz, magyar szempontból az egyik legjelentősebb - német gyűjtemény állományára vonatkoznak, és csak remélni tudjuk, hogy az így kialakult kép nagy általánosságban is tarthatónak bizonyul majd a későbbiekben. Mivel azonban hasonló jellegű vizsgálatokra eddig még alig került sor Magyarországon, érdeklődéssel és nagy izgalommal várjuk a rokon kutatások összevethető eredményeit.

Időközben napvilágot látott a Csepregi Zoltán és maroknyi kutatóelődje hasonló indíttatású hallei kutatásainak eredményeit közlő hungarica-katalógus is,2 amelyben a Franc- kesche Stiftungen történeti levéltárának dokumentumait vizsgálták át a teljesség igényével magyar szempontból.3 Az értékes archívumból ugyancsak előkerültek Egerre vonatkozó dokumentumok, amelyek tovább árnyalják a rendelkezésünkre álló képet a hevesi megye- székhely egykori ismertségéről a német területeken.

Halle jelentősége a magyar történeti kutatás számára

A hallei Franckei Alapítványok főként történeti anyagot őrző központi könyvtára (.Hauptbibliothek) nem csupán egy a számtalan németországi könyvtár közül. Magyar szempontból talán az egyik legfontosabb könyvgyűjteménynek számít.4 Kiemelkedő jelentőségű állománya és a kiváló kutatási lehetőségek miatt a nemzetközi szakmai körök - méltán összevetve az egyik legjelentősebb német könyvtörténeti kutatóközponttal - csak „kis Wolfenbüttel”-ként vagy „második Wolfenbüttel”-ként aposztrofálják. Ez a kijelentés egyértelműen igaz a magyar vonatkozású anyagok tekintetében is, hiszen a Saale folyó partján fekvő Halle városában óriási mennyiségű hungarica-állomány gyűlt össze az elmúlt évszázadok során.

Összehasonlításul jegyzem meg, hogy a halleivel rokon, eddigi egyetlen hasonló célzatú könyvtári kutatást Németh S. Katalin folytatta Wolfenbüttelben az 1980-as években, ahol a Franckei Alapítványokénál mintegy két és félszer nagyobb állományban 2359 művet azonosított hungarikumként az 1480 és 1720 között megjelent nyomtatványokban.5 Ezek közül azonban csupán néhány hozható kapcsolatba Eger városával. Háttérinformációként feltétlenül hozzá kell tenni, hogy Németh S. Katalin a Herzog August Könyvtárban csak a katalóguscédulákkal dolgozhatott, azok alapján kérhette fel a számára szükséges nyomtatványokat a raktárból, míg nekem lehetőségem nyílt arra, hogy a könyvraktárakban dolgozhassak, és minden egyes nyomtatványt a kezembe vehessek. Ennek eredményeképpen lényegesen több magyar vonatkozású dokumentum kerül napvilágra Halléban, mint har- mincegynéhány évvel ezelőtt Wolfenbüttelben. Igaz, az előbbi helyen a feltárás nem 1720-ig, hanem 1800-ig zajlott.

Halle tehát a magyar írott kulturális örökség egyik fontos őrzőhelyének számít (egye- * 1 2 3 4 5

Vármúzeum évkönyvének megjelentetése" (204188/00435) dmű nyertes pályázat tette lehetővé.

1 Az együttműködés részletei az alábbi helyen olvashatók magyar nyelven: A Franckei Alapítványok 2010.

2 Die Hungarica-Sammlung ... Handschriften 2015.

3 A katalógus jelentőségének értékeléséhez lásd Verők 2016.

4 A megállapítás alátámasztására lásd Verők 2009b. és Verők 2009c.

5 Vö. Németh S. 1993.

398