H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Pataki Katalin: A feloszlatott koldulórendi kolostorok berendezésének újraelosztása II. József idején.A hatvani kapucinus kolostor javainak sorsa
templom plébániatemplomként funkcionált tovább, vagy - mivel szétszerelésük és elszállításuk túl költséges és problematikus volt - helyben elárverezték.21 A kolostorépület berendezését illetően a feloszlató biztosok feladatává tette, hogy mindazon természetbeni javakat, amelyekben a megfelelő felügyelet hiánya valamilyen kárt okozhatott, minél előbb árverezzék el. Ebbe a kategóriába tartozott az állatállomány is (baromfi, sertés, lovak, ökrök), amelyet legkésőbb négy héttel a közzététel után az értük legtöbbet ajánló vevőnek kellett odaadniuk. Ugyancsak árverésre kellett bocsátani mindent, ami megromolhatott vagy tönkremehetett. Ilyen volt a zsír, liszt, hús, szalonna, hal, olaj, vaj, zöldség, friss és aszalt gyümölcs, savanyú káposzta, sajt, ecet, gyertya, szappan, faggyú, illetve a korábban előfordult lopások miatt a tűzifa. Ugyanakkor még a természetbeni javak licitá- ciójára sem kerülhetett sor azonnal, mivel a szabályozás szerint az árverés időpontját legalább két héttel korábban ki kellett hirdetni a környékbeli településeken is. Minden más, ami ekkor nem került eladásra és értéke nem indokolta a központi lerakatba való beszállítást, egy kinevezett házmester felügyelete alatt a kolostorban maradt, amíg azok elárverezésére utasítást nem adott a helytartótanács. A fő árverés időpontját csak ezután lehetett kitűzni, és ebben az esetben is számolni kellett egy legalább hathetes intervallummal, mivel ennyi időnek kellett eltelnie az újságokban való kihirdetés és az árverés napja között. A házfelügyelő a feloszlatáskor készített inventárium alapján vállalt felelősséget a rábízott javakért, ezért a biztosok az első árverés után nyugtát állítottak ki számára az eladott tárgyakról, ezáltal igazolva a készletekben keletkezett hiányt. Az árverés során befolyt összeget a kolostorban talált készpénztől elkülönítve adták le a biztosok a legközelebbi só- vagy harmincadvám hivatalban. Ez utóbbi szintén elismervényt állított ki az átvett pénzről, amit csatolniuk kellett a feloszlatási jegyzőkönyvhöz.22 1787. január 16-án a budai központi lerakatból létrehozták a Helytartótanács Egyházi Gazdasági Ügyosztályának felügyelete alá tartozó Egyházi Tárgyak Letéti Hivatalát (Sacrae supellectilis depositorii officium/Kirchegeräthschaften depositen amt)23 A lerakat hivatallá szervezése összefüggött a plébániahálózat 1786 és 1789 között zajló átalakításával,24 és egybeesett a kolostor-feloszlatások legintenzívebb időszakával.25 Mindeközben a hivatal folyamatosan helyhiánnyal küzdött: a Helytartótanács épületéből még 1785-ben a volt karmelita kolostorba költözött, majd a volt ferences templom Loretto kápolnáját is a hivatal céljaira kezdték használni. 1787-ben további két kápolnát vettek használatba.26 Ezzel összefüggésben vált 1787-től általános gyakorlattá a feloszlatott koldulórendi kolostorok kevésbé értékes ingóságainak meghagyása a szerzetesrendek tulajdonában, és a provinciálisok bevonása az elosztási folyamatba. A feloszlatási eljárás menetének szabályozása 1786-tól és a kapucinus kolostorokat érintő módosítások Császár Elemér a pálos rend feloszlatását feldolgozó tanulmányában a feloszlató biztosok 21 Velladics 2004.217. 22 Velladics 2001a 31-32,40-41. 23 Velladics 2004.218. 24 A lelkészségrendezés előkészítésére és végrehajtására vonatkozóan lásd Felhő -Vörös 1961.449-450. 25 Velladics 1999.1259-1278,- Velladics 2001b. 39-42. 26 Velladics 2004.232. 374
