H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Kis Csaba: Eger szerepe a Rákóczi-szabadságharc külpolitikájában
ugyancsak külön kategóriaként kezelték a hajdúkat (7 fő, ebből 2 zsellér). Tekintettel arra, hogy a szabadságharc csak fél évvel az általunk elemzett j egyzék elkészültét követően ért véget, nem kizárt, hogy a korábbi egri lakosok közül többen is tagj ai voltak egyes, még harcoló csapatoknak, ezek pontos számáról és a személyek kilétéről talán csak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának G szekciójában fellelhető katonai iratok feltárását követően tudhatunk meg többet. Módszertani szempontból az 1703., illetve az 1710. évi összeírások vizsgálata során több probléma is felmerült a jegyzékek névanyagának összevetése tekintetében. Egyrészt akkoriban a vezetéknevek használata még korántsem tudatosan történt, sok esetben az adott személy foglalkozása (pl. ács, kovács, gombkötő) vagy annak származása (pl. rác, görög) határozta meg a conscriptioba felvett egyének előnevét. További nehézséget jelentett továbbá számunkra, hogy egy bizonyos vezetéknév több formában is lejegyzésre kerülhetett, s ez hatványozottan igaz a keresztnevekre is (pl. Mihály - Miska, Zsigmond - Zsiga). Hogy csak egy precedenst emeljünk ki: az 1710-es összeírásban négy Rácz Zsiga is szerepel, míg az 1703-as portális adójegyzékben két Rácz Zsiga, valamint egy Rácz Zsigmond nevű személy Mivel a két irat keletkezése között több mint 7 év telt el, nem kizárt, hogy az 1710-ben ilyen néven lajstromba vett egyén az 1703. éviben szereplő egri lakos gyermeke, de még az is előfordulhatott, hogy ebben az időszakban a városban letelepedő, korábban másutt élő személyről van szó. Minthogy anyakönyvek ebből a korszakból még nem állnak rendelkezésünkre, így csupán következtetni tudunk az iratban megnevezettek kilétére. Természetesen támpontot adhatna, hogy az éppen vizsgált illetőt melyik adókerületben vették számba, viszont mint arról már ugyancsak szóltunk, e kerületi beosztások jelentős változásai további akadályokat gördítenek kutatásaink útjába. Módszertani aspektusból más részről is akadtak nehézségeink. Jelen tanulmányunk alapjául szolgáló vizsgálataink egyik legfontosabb célkitűzése volt, hogy a lehető legpontosabban meghatározzuk az 1703 és 1710 között folyamatosan a városban élő elemek számát, s ennek segítségével feltárjuk, hogy a történeti irodalom által érzékeltetett, 1687 utáni többszöri népességfluktuáció mértéke mekkora lehetett az általunk középpontba állított periódusban. Ehhez szintén az iratok névanyagának tanulmányozásán keresztül vezethetett utunk, amely közben az előbb már taglalt problémákkal találkozhattunk. Végül 84 fő esetében megbízható módon, 60 fő esetében pedig majdnem biztosan meg tudtuk állapítani az egy helyben lakás tényét: óvatos becsléssel tehát az 1710. évi ösz- szeírásban szereplő 777 egyénből 144 fő esetében állapítottuk meg e tényállást. Amennyiben az 1710. évre alkalmazott 3,5-es szorzóval számolunk, úgy nagyjából 500 főre igaz a folyamatos helyben lakás kitétele. Ez a 2700 fős becsült népességszám alig ötödét (18,5%) jelenti. Mindezek alapján kijelenthető, hogy Eger lakosságának jelentős többsége az 1703 és az 1710 közötti háborús időszakban kicserélődött. Úgy gondoltuk: tanulságos lenne e kérdést az 1690-től 1715-ig terjedő periódusra megvizsgálni, így e problémakör feltárása jelenti kutatásaink következő szegmensének egyik kardinális feladatát. A cikkünkben foglalt megállapításokat összegezve kijelenthetjük, hogy noha az általunk elemzés tárgyává tett két adó-, illetve egy vagyoni conscriptio adatait — már csak a kútfők típusából következően is - mindenütt kellő forráskritikával kellett kezelnünk, ennek eileMNL HML Eger város ir. V-1 /b/4. B. IV 42.26.o. 366
