H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc erőfeszítései XII. Károly svéd király támogatásának elnyeréséért. Ráday Pál követjárásai (1704 - 1709)

nemigen gondolt a „magyar ügy” felkarolására, sokkal inkább a nagyhatalmi játszma foglalkoztatta. Merész tervvel hozakodott elő a Portán. Egy Oroszország elleni háború megindítását sürgette a Portától „benderi” (svéd, lengyel, kozák) segítséggel. Óriási haszonnal járna a háború valamennyi résztvevő számára - állította Poniatowski a megbízója nyomán -, mert a Porta megszabadulhatna a „Tanais [Don] vizén és á Meotis [Azovi] Taván túl” emelt orosz váraktól, az orosz fenyegetéstől, mert Poltava után egyértelmű, hogy az oroszok a török vilájetekre vetik magukat. Egy török-orosz háború mozgósítaná a hátországi svédeket, a lengyelországi svéd szimpatizánsokat, de a cárellenes kozákság ereje sem lebecsülendő. Ilyen erők összefogásával sikerül majd „lenyelni a cárt”.24 Hogy siettesse főleg a svéd érdekeknek megfelelő döntést kicsikarni a dívántól, a provokációktól sem riadt vissza. Embereit orosz területre portyázni indította, hogy a szomszédállamok békéjét felborítsa.

Felmerül a kérdés: ilyen külpolitikai konstellációban hogyan értékeljük az 1709-es Ráday-követséget? Az értékelés kapcsán újabb kérdések sorjáznak elő. Számíthatott-e Rákóczi a poltavai katasztrófa után svéd támogatásra? Formálódhatott-e egy svéd-török szövetkezés, amelynek éle Magyarországon keresztül Bécs ellen, a karlócai béke felmondására irányult volna? Vagy az esetleges svéd-török szövetség Oroszország ellen születik meg, hogy a svéd lengyel befolyás helyreálljon, hogy a török határokra nehezedő orosz nyomás megszűnjön? Ráday követjárása csak a vonatkozásban volt eredményes, hogy Rákóczi világos képet nyert a svéd király - orosz cár - török szultán hatalmi játszmából. Keserű tapasztalattal lett gazdagabb, szembesült azzal, hogy szerepe a kelet-európai térségben epizódszerepre zsugorodott. Egyetlen potens támasza 1710-ben már csak az aktív Oroszország volt. Igen ám, de az 1707-es varsói egyezmény kudarca után I. Péter cárnak tetszett, nem tetszett Lengyelországra kellett fókuszálnia. Az oroszpárti lengyeleket magához kellett láncolnia, már csak azért is, hogy a pillanatnyilag „emigráns XII. Károly” balti uralma még nem omlott ösz- sze. (1721 -ben zárult csak le a „nagy északi háború”) Végül is megállapítható, hogy Rákóczi XII. Károly támogatására reálisan nem számíthatott, a svéd - német-római császár (Habsburgok) 30 éves háborúban tapasztalható ellentétét felülírta a Baltikum feletti hegemónia megszerzése, megőrzése. Ezzel a szemponttal messze nem versenyezhetett egy Rákóczi által gyakran emlegetett 1643-as svéd-erdélyi (nem ratifikált!) szerződés. Ily módon a Rá- kóczi-szabadságharc svéd kapcsolatok elmélyítésére irányuló törekvései mindössze a kísérletezés szintjéig jutottak el.

24 Gvadányi 1792.206-209. 350