H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)

Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc erőfeszítései XII. Károly svéd király támogatásának elnyeréséért. Ráday Pál követjárásai (1704 - 1709)

terrex biztosít) a az átmeneti, azaz a király nélküli periódusban. Mivel az állam, a Rzeczpospolita csakis az új király trónra lépésével nyerhette vissza „normális” állapotát, ebből következően, az interrex legfontosabb, de legsürgetőbb feladata is a királyválasztás lebonyolítása (jelölések, választás, koronázás) volt.

Az 1704 februárjától augusztusig húzódó Ráday-küldetésbe még az új ellenkirály, Stanislaw Leszczynski poznani vajda (ur. 1704-1709) megválasztása is belefért, amiről Ráday idejekorán be is számolt Rákóczinak. Nem történt más, mint XII. Károly visszaélve Rzeczpospolita kiszolgáltatottságával, kiválasztottját királlyá választatta. A varsói konföderáció küldötteként és vezérszónokaként szereplő Leszczynski olyan kedvező benyomást gyakorolt XII. Károlyra, hogy a Sobieski királyfiak királyjelöltségét szinte azonnal elvetette és a művelt, jó modorú, az ételt-italt kedvelő 37 éves, szimpatikus nagy-lengyelországi mágnáscsalád leszármazottja mellett tette le voksát. Állítólag, amikor a svéd király legközelibb munkatársa Carl Piper kancellár szemrehányóan azt kérdezte királyától: miért nem magának akarja a lengyel koronát? - így válaszolt: nagyobb dicsőség másoknak királyságokat adni, mint saját magunknak újat szerezni.3

Egyértelmű, hogy ebben a zűrzavaros helyzetben lévő, ebben a király és ellenkirály táborra szakadt és svéd megszállás alatti Lengyelországból, a svéd befolyástól függő Porosz- országból Ráday igen szerény eredményekkel térhetett haza. Tulajdonképpen a személyes kapcsolatfelvételnél egyéb sikereket nemigen tudott felmutatni. Követútja során ismerkedett meg pl. Daniel Emst Jabionski (1660-1741) porosz udvari lelkésszel, Comenius unokájával, akivel a későbbiekben is gyakran postát váltott.4

A mindössze tíz napos gyöngyösi békítő tárgyalások sikertelensége (1704. március 18-29.), valamint az 1704. év lengyelországi tapasztalatok birtokában Rákóczi újabb, az előző évihez képest korrigált megbízatással indította Rádayt újra XII. Károlyhoz meg a lengyel neo-királyhoz, (magyarosan) I. Szaniszlóhoz. Rákóczi, ekkor már választott, de be nem iktatott erdélyi fejedelem (1704. július 8-tól) viszont az európai országok által el nem ismert titulussal rendelkezett. Ezúttal is svéd, lengyel szövetségesnek ajánlkozott, megtoldva azzal, hogy egy közös, összehangolt támadás indulhasson Morvaország, Szilézia felé. XII. Károly király Rákóczi kezdeményezései elől kitért, személyesen nem, csak titkárain keresztül érintkezett Rádayval és ajánlotta Rákóczinak a királyával történő megbékélést. A svéd király óvatossága érthető és magyarázható: nem kockáztathatta európai presztízsét azzal például, hogy hivatalos audenciával a királya ellen lázadó Rákóczit partnerének fogadja el, arról nem is beszélve, hogy a spanyol örökösödési háborúban a Habsburgokat segítő angol, holland koalíciót pláne nem hangolhatta maga ellen a baltikumi problémák megoldása előtt. Mondjuk ki kertelés nélkül: az 1705 május-júliusi követség5, mint ahogyan az 1704. évi, a Rákóczi-szabadságharc szemszögéből nem érte el az alapvető célját. A külpolitikai elszige3 Gvadányi 1792.107.

4 A cseh ősökkel rendelkező, de Lengyelországban született, lengyel, német és angol (oxfordi) iskolákban tanuló Jablonski tiszteletes a folyamatos prédikátori, tanítói és diplomáciai tevékenységéből sohasem hiányzott a lutheri és a kálvini irányzatok egységesítésére való törekvés. Tudományszervezői kvalitásait a berlini Tudományos Akadémia alapításában játszott szerepe igazolja Gottfried Wilhelm Leibniz oldalán. Erről a sokoldalú intellektusról (teológus, egyháztörténész, nyelvtudós, könyvkiadó, tudományszervező) a részleteket lásd a közelmúltban publikált, majdnem 600 oldalas tanulmánykötetben. Daniel Emstjabionski. Religion, Wissenschaft und Politik um 1700 (Hg.: Bahlcke, Joachim und Korthaase, Werner). Wiesbaden, 2008.

5 Kármán 2013.118-121., Ráday 1955.251 -258., 258-262,277-280, Kincses 2013.119-120,336-337.

345