H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Császi Irén: Bakszeker, járom, talyiga. Szán- és szekérformák a Dobó István Vármúzeum JátéKgyűjteményében
Császi Irén BAKSZEKER, JÁROM, TALYIGA Szán- és szekérformák a Dobó István Vármúzeum Játékgyűjteményében A játékgyűjtemény fajátékai a gyermekek maguk által készített játékaiból, kézművesek, iparosok, esetleg a háziipar területén dolgozók által játékként készített darabokból, valamint a gyáripari játékokból állnak. A Dobó István Vármúzeum Néprajzi gyűjteményébe az 1950-es évektől kezdve gyűjtöttek a néprajzkutatók fajátékokat, majd 1988-tól Petercsák Tivadar kezdeményezésére az egri Faragó Lóránt játékkollekciójának megvásárlásával létre jött a Játékgyűjtemény, s innentől kezdve a játékszerek önálló leltárkönyvben gyarapodnak. Igaz Mária faeszközökre irányuló gyűjtőútja során Felsőtárkányban,* 1 Bakó Ferenc Fedéme- sen, Noszvajon, Paládi-Kovács Attila, Bereznai Zsuzsanna Tiszanánán, Cs. Schwalm Edit Petőfibányán, Kriston Vizi József Petercsák Tivadar és Fajcsák Attila Egerben, Császi Irén Mátraballán,2 Flasznoson,3 Andornaktályán, Markazon gyűjtött fajátékokat. A Dobó István Vármúzeum által kiírt és több évtizeden keresztül meghirdetett Berze Nagyjános néprajzinyelvjárási és történeti gyűjtőpályázatra egy-egy település gyermekjátékainak rekonstrukciói érkeztek Markazról, Bodonyból, Petőfibányáról. A gyűjteményben található szán-és szekérformák a nagyméretű használati tárgyak utánzatai, utánzó játékszerek. Készítői maguk a gyerekek, 8-10 éves fiúk, szülők, nagyszülők voltak. Elkészítésükben főként a puhafákat (fenyő, jávor), ritkábban a keményfákat (bükk, tölgy) és a zöld füzvesszőt használták fel. A palócok lakta Bükkalja és a Mátra-vi- déki falvakban az erdőre épülő tevékenységi formák voltak a meghatározóak. Eger piaca és vásárai a 18-19. században a fatermékek kereskedelmének a központjai voltak. Kiemelkedő jelentőségű e tájon a jármok készítése (Felsőtárkány, Cserépfalu, Nagyvisnyó.)4 A mesterség utánzás révén, természetes folyamatként apáról fiúra öröklődött, a hagyomány továbbélése folyamatos volt. A gyerekek a maguk készítette játékokkal már gyakorolták a rájuk váró mesterség munkafolyamatait. Farkas Ács Lajos felsőtárkányi járomfaragó így beszélt legkisebb fiáról: „a kicsi meg csak 10 éves, de az is mindig farag."5 Az édesapák mesterségét a fiúk már 8-10 éves korban kezdték elsajátítani. Szép példát találunk a kis járom és szekér készítésére Felsőtárkányból (Ltsz.: 55.377.1), a csontcsikó vontatta kisszekérre Szihalomból (HÓM 53.1564.1.),6 Tiszanánáról (88.2.10.1-7) és Poroszlóról az 1930-as évekből a rajzát ismerjük.7 * A tanulmány megjelenését az EFOP-3.6.1 -16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplexfejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen" című projekt támogatta 1 IgazI 950. ENA18-67. 2 Császi 2005.477. 3 Császi 2010.8-13. 4 Petercsák 2005.47-72. 5 Igaz 1950. ENA 18-67. 6 Herman Ottó Múzeum N éprajzi Gyűjteménye 7 Balassa- Ortutay Magyar néprajz kötetében közli a rajzot. 211
