H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Bujdosné Pap Györgyi: Az egri fertálymesterség relikviáinak gyarapodása
Bujdosné Pap Györgyi AZ EGRI FERTÁLYMESTERSÉG RELIKVIÁINAK GYARAPODÁSA1* Sok éve vagyok az egri Dobó István Vármúzeum történész-muzeológusa, akinek egyik fontos feladata a történeti gyűjtemények szakszerű gyarapítása. Gyűjteményezési, gyarapítási stratégiák fogalmazzák meg minden múzeumban dolgozó muzeológus számára, hogy mit is gyűjtsön. A Dobó István Vármúzeum küldetésnyilatkozatában pontosan meghatározza, hogy a „Dobó István Vármúzeum, mint történelmi emlékhely és kultuszhely feladatának tekinti Eger és Heves megye régészeti, történeti, néprajzi, képző- és iparművészeti, valamint irodalomtörténeti örökségének gyűjtését, megőrzését, feldolgozását és sokoldalú, élmény szerű bemutatását, kiemelten kezelve az egri vár történelmi és épített örökségét, valamint Gárdonyi Géza írói hagyatékát, ápolva az író, és az általa megörökített történelmi hősök, mindenekelőtt Dobó István kultuszát. A vármúzeum a gyűjtési és kutatási területét tekintve alapvetően helytörténeti, de számos gyűjtemény a megyén túlmutat, illetve országos, sőt európai jelentőségű elemeket is tartalmaz. Ugyanez vonatkozik a vár történelmi örökségére is, mely számos országos, illetve nemzetközi vonatkozással bír. A végvári harcok és a középkori püspöki központ emlékei, valamint Imre király sírhelye a múzeum küldetése szempontjából meghatározó értékeket jelent. A Dobó István Vármúzeum törekszik arra, hogy tudományos központ, az igényes ismeret- terjesztés és tudományos megalapozottságú történelmi interpretációk helyszíne, közösségi tér és turisztikai attrakció is legyen, gyűjteményei a lehető legteljesebben és a lehető legszélesebb körben hasznosuljanak.” A gyűjtés azonban nem egyszerű feladat, mivel napjainkban muzeológiai szempontból egyre kevesebb megfelelő tárgyat, dokumentumot, fotót, képeslapot, képző- és iparművészeti alkotást kínálnak megvételre a tulajdonosok. A vásárlásra felajánlott tárgy megvétele mellett a muzeológus számára másik gyűjtési mód is létezik, mégpedig a tárgyak „kutatása” aukciókon, internetes felületeken és régiségpiacokon. Magam is vásároltam már ilyen módokon, mindegyiknek megvan a varázsa, de én a régiségpiacokat kedvelem elsősorban, mert ott igazi kincseket lehet fellelni. Éppen ezért, amikor csak tehetem, ellátogatok ilyen eseményekre. Az egyik legemlékezetesebb vásárlásom, gyűjteménygyarapításom 2010. szeptember 5-én történt a miskolci régiségvásáron. Az őszi vasárnapi piacnapon nagyon szép idő volt. A piacra kb. 11 órára értem, ami a vásárlási lehetőségek tekintetében viszonylag késői időpontot jelent. A piac ekkor a Miskolc Város Szabadidőközpont épülete előtti területen volt. A lépcsőkön kínált tárgyakat nézegettem, amikor egy fertálymesterbotot pillantottam meg a földön. Ekkor vettem észre, hogy az eladó egy egri régiségekkel foglalkozó férfi, Fehér István kínálja a számomra nagy jelentőséggel és értékkel bíró tárgyat. Az eladó elárulta, hogy már a vásáron A tanulmány elkészítését az EFOP-3.6.1-16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen’ című pályázat támogatta. 193
