H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Verők Attila: „...ciszternák, csűr, magtár és feredőház... " Az etnográfiai gondolkodás korai megnyilvánulása Johannes Honterus Rudimenta cosmographica (1542) című munkájában
Wagenseil (1633-1705) állt elő hasonló elképzeléssel. A harmadik könyvben az Európán kívüli ismert világ bemutatását adja a brassói humanista. Dióhéjban képet kapunk Ázsia, Kis-Ázsia, a Szentföld és Szíria területéről, majd barbár vidékekre kalauzol bennünket a szerző, míg végül eljut Kínába. India és Perzsia leírásánál már kisebb etnográfiai elemekkel is gazdagodik a szöveg, akárcsak Afrika, Egyiptom vagy Etiópia bejárásánál. Srí Lanka (Taprobane) és a Kanári-szigetek (Insulae Fortunatorum = Boldogok szigete) földrajzának vázolása után röviden említést tesz ugyan az Újvilágról, azaz Amerikáról, de négy sornál többet nem időzik bemutatásánál: „Még nyugatabbra pedig van az új s eddig sose látott, gazdag kincsü sziget, hol a termés dús, s mit a hírvágy és az örökké nyugtalanul csak az újra kiváncsi elme talált nyugaton, s elsőként így fedezett föl.”29 A kozmográfia negyedik könyve az állatok és növények, a társadalmi ismeretek, az anatómia és a kórnevek leírását tartalmazza. Ez a fejezet az 1530-as krakkói kiadásban még csak rövid függelékként ( De vocabulis rerum) szerepelt, az 1542-es brassói kiadás idejére azonban tartalmas, önálló résszé gyarapodott. Olyannyira, hogy a későbbiekben ezt adták ki a legtöbbször (összességében közel száz alkalommal). Ez a könyv aló. század elejétől folyamatosan megjelenő német és németalföldi iskolai használatra szánt lexikográfiai művekkel, az ún. tárgykörszótárakkal ( Dictionarium, Glossarium, Nomenclator) állt rokonságban (pl. Johannes Murmellius [Köln, 1513], Sebald Heyden [Nürnberg, 1530], Petrus Dasypodius [Straßburg, 1535], Johannes Frisius [Zürich, 1541], Hadrianus Junius [Antwerpen, 1567] és mások műveivel). A latin nyelv oktatásának és a tananyag memorizálásának megköny- nyítése céljából megszerkesztett könyvben Hontems új típusú iskolai enciklopédiát, illetve kultúrantropológiai áttekintést kívánt adni olvasói számára a sokféle témakört (anatómiai fogalmak, állatok, növények nevei, rangok, tisztségek, hivatalok és foglalkozások, szakmák, rokonsági kapcsolatok megnevezései, háztartási eszközök, bútorok, szárazföldi és vízi járművek, illetve részeik nevei, italok, élelmiszerek, betegségek és járványok nevei) felölelő leírásban. Mivel a brassói humanista nem volt sem csillagász, sem anatómus, sem botanikus, sem orvos, így munkájában pusztán arra vállalkozott, hogy jó érzékkel és tehetséggel próbálta összeválogatni a tanulóifjúság számára az általános műveltség alapjait. A121 általa közölt anatómiai megnevezés a korabeli középfokú egészségtani műveltség alapszókincsének tekinthető.30 A korabeli nomenklatúrákhoz képest Honterus annyi többletet ad művében, hogy például a 212 állatnév némelyikéhez tulajdonságokat jelző mellékneveket illeszt (pl. „nagybélű sáska”, „tunya-lusta kabóca”, „színváltó polip”, „fecsegő szarka”). Hasonlóan jár el a 275 növénynév esetében is (pl. „szemérmes rózsa”, „szűz viola”, „gyászos hírű réti csomorka”). A tisztségek, címek és mesterségek bemutatása után következnek a különféle mechanikai eszközök, gépek és járművek leírásai, amellyel vélhetőleg a korabeli peregrinusoknak kívánt segítséget adni utazásaik során. Rajtuk kívül a helyi értelmiség tagjai (lelkészek, tanítók, jogászok, ügyészek, városi hivatalnokok és tisztségviselők) számára gyűjthette össze az ételek 29 Lásd Offner [et at] 2015.322.848-851. sor 30 Vö. Heltmann-Offner2015. 78. 120
