H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Bartók Béla: „Az oroszdulta Zemplén”
Magyarországon fénynyomatnak neveznek és nálunk Díváid Károly vezetett be,4 majd a fia, Kornél folytatta. Divald Kornél művészettörténész, újságíró 1872-ben született Eperjesen. Apja, Károly bártfai gyógyszertárát eladva Selmecbányán nyitott fényképész műtermet, Eperjesen pedig az első magyar fototípia intézetet állította fel. Kornél már kisgyermekként megszerette a kirándulást, és megismerte a fényképezés minden fortélyát édesapja mellett, akit gyakran elkísért a Tátrába fotózásra. Diák korában a Felvidék több városában tanult, a középiskolai tanulmányait az Eperjesi Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte. 1890-ben iratkozott be a budapesti egyetem orvosi karára, de 1891 szeptemberében Rómában járva érdeklődése a művészettörténet felé fordult. Ebben az évben átjelentkezett a bölcsészkarra, ahol a művészettörténet mellett magyar irodalmat és esztétikát is tanult. Ekkor azonban felerősödött örökletes betegsége, amely lassan hallásának szinte teljes elvesztéséhez vezetett. Betegsége miatt bölcsészeti tanulmányait sem tudta befejezni. Klasszikus egyetemi diplomát tehát nem szerzett, tudását autodidakta módon gyarapította tovább. Ezért voltak szakmai hiányosságai a háborús károk felmérése és dokumentálása során is. 1907-ben vette feleségül Dobránszky Ilonát, Dobránszky György eperjesi földbirtokos leányát. Műkritikusként a Magyar Szemle, a Magyar Iparművészet, a Magyar Mérnök és az Építész Egylet Közlönye munkatársa lett. A Felvidék középkori műemlékeinek lelkes kutatója volt, ezenkívül legszívesebben Buda középkori műemlékeinek ismertetésével foglalkozott. Első közlései forrásértékűek voltak, bár keltezéseit, stilisztikai és az alkotókról alkotott elméleteit több ízben helyesbíteni kellett. Szépirodalmi művei Tarczai György néven jelentek meg. 1911-ben az Akadémia levelező tagja lett. 1931-ben hunyt el Budapesten.5 Művészeti újságíróként később a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa lett. Gyűjtötte, mentette, múzeumokba szállította az egykori Felvidék régiségeit, szobrait, ötvösműveit, textíliáit, az iparművészet népi, polgári és egyházi kincseit, és ezeket fényképeken is megörökítette. Az önmagát tréfásan „műtörténeti detektívnek” nevező Divald Kornél az utókor emlékezetében a műtárgyakat szállító „szentek fuvarosaként” élt tovább.6 7 8 1915 szeptemberében Szentiványi Gyula' a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben a sárosi és zempléni „harcztéri” felvételeket a következő szöveggel vezette be: „A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége1, múzeumi szempontból is maradandó emléket óhajtván állítani a háborúnak megbízta Divald Kornélt, a Főfelügyelőség régészeti szakmegbízottját, hogy Sáros vármegyében és Zemplén vármegyének Sárossal határos északi részén a folyamatban lévő háborúban az oda történt ellenséges betörés által okozott károk fényképfelvételeit készítse el. A megbízás főleg a harcterek nevezetesebb pontjainak, községeinek, a rommá lett műemlékek és egyéb nevezetes épületek, vitéz katonáink és az ellenség által épített lövészárkok, fedezékek, kötöző helyek, harctéri 4 Történeti fotóeljárások Magyarországon, Fénynyomat. Megtalálható: http://fotomult.c3.hu/pozitiv/fenynyomat/ [utolsó letöltés: 2016. október 7.] 5 MÉLI. 1981.380-381. 6 Barboly-Cs.Plank 1999.7. 7 Szentiványi Gyula (1881-1956) jogász, művészettörténész, hírlapíró, restaurátor, lexikonszerkesztő, illusztrátor 1915. augusztus 9-én a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségéhez került és 1916-1934 között a Szépművészeti Múzeum múzeumi titkára, majd főtitkára volt. MÉL II. 1982.755. 8 A törvényhatósági, községi, felekezeti és egyesületi múzeumok és könyvtárak felügyeletét 1897-1922 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a király által 3 évre megbízott múzeumok és könyvtárak felügyelője útján gyakorolta. Társadalmi segítő szerve a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa volt. 102
