Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Tóth Zoltán Henrik: Kősáncok és malomkövek a Mátraalján
Tóth Zoltán Henrik KŐSÁNCOK ÉS MALOMKÖVEK A MÁTRAALJÁN Bevezetés Bár Heves megye és a Mátra történelmével foglalkozó legkorábbi művekben is megtalálhatóak, a mátraaljai kősáncok mégis a magyarországi várkutatás mostohagyermekei maradtak. A kősáncokkal kerített területekről a legutóbbi idők fémdetektoros terepbejárásai sem szolgáltattak akkora mennyiségű kormeghatározó leletanyagot, ami egy tipikus magaslati erődített teleptől általában elvárható lenne, és az őskorinak vélt kősáncok szétszórtnak tűnő szerkezete sem könnyíti meg koruk és funkciójuk meghatározását. A Mátra őrlő- és malomkővágó területeinek kutatása újabb keletű, bár a megye történelmével foglalkozó, 19-20. század fordulóján született munkák már többször említik a Domoszló hegyein fellelhető malomköveket, nem is beszélve a „ lyukas kézi őrlőkövek ”-ről, amelyeket a szerzők erődített hegyi telepeken figyeltek meg.1 Utóbbiak nyomában kerestem fel a Mátraalja erődített telepeit a mátrai őrlő- és malomkővágó gócpontok felderítését célzó terep- bejárásaim során, miközben újabb kősáncok is előkerültek. Ezek közül az egyikben olyan szituációban találhatóak malomkő-töredékek, ami a kősánc építésének (a többi, nagyon hasonló mátraaljai kősánc valószínűsített kora alapján megállapított) őskori keltezését megkérdőjelezi. Szerencsére hasonló felépítésű erődítmények nemcsak Magyarország, hanem a Kárpát-medence több részén is találhatóak, nem beszélve a cseh és bajor területekről. Közülük néhányban komoly kutatások folytak, melyek eredményeit hasznosítani is tudtam. Ezen munkám a lejjebb felsorolt tudományos műveken kívül helyi lakosoktól kapott információkon, saját terepi megfigyeléseimen, és a domoszlói Középső-hegy malomköves sánca esetében V. Szabó Gábor és csapata fémdetektoros terepbejárásának eredményein alapul. 1 NOVÁKI etal. 2009. 13. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2016. 95
