Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Horváth Tünde - Farkas-Pető Anna - Farkas István - Mihály Judith - Péterdi Bálint: Füzesabony-Öregdomb bronzkori teli-település kőanyaga
bár a bekerült nyersanyag mindenképpen import lehetett. Ez az import azonban származhatott számos forrásból: a korábban feltételezett erdélyi és/vagy felvidéki források mellett pl. a Duna szigetközi, és a Dráva bizonyos szakaszainak aranymosó-he- lyeiről. Amennyiben az arany valóban Erdély területéről került be, a borostyán és az arany geológiai forrásai akár egy területről is származhatnak. Ez csak további vizsgálatokkal igazolható. Amennyiben azonban csak annyit feltételezünk, hogy mind az arany, mind a borostyán erdélyi származású, akkor az Erdély területén élő, hasonló korú bronzkori kultúrák, és az idekerülés iránya és módja, tehát a kereskedelmi kapcsolatok összekapcsolódni látszanak e két különböző, de egy területről származó luxus-nyersanyag esetében, ahogy erre már több munkánkban utaltunk. Összegzés A Füzesabony-Öregdomb területéről előkerült eszközök kőzettani azonosításánál alapos makroszkópi vizsgálatok alapján különítettük el a hasonlójellegű, közel azonos genetikai környezetből származó csoportokat. A már sérült példányokat kézi nagyító segítségével próbáltuk pontosabban meghatározni, de az ép, vastag patinaréteggel bevont kőzetek esetében erre nem volt lehetőség. így a kőzetek meghatározása elég pontatlan, sok esetben hiányos. Az anyag kőzettani azonosítása további vizsgálatokat igényel, amihez mintavétel lenne szükséges. Erre még nem kaptunk engedélyt. Munkánkat tovább nehezítette, hogy sok esetben a különböző kőeszközök ugyanazzal a leltári számmal szerepeltek, amely a későbbi azonosítást tette/teszi nehézkessé. Az előzetes felmérés alapján megállapítható volt, hogy a nyersanyagok nem mutatnak túl nagy változatosságot: főként a Mátra és lehordási térszínének nyersanyagait használta fel a füzesabonyi kultúra ezen a lelőhelyen az eszközök kialakítására: miocén korú amfíbol- és piroxénandezit, metakvarcit-metahomokkő anyagú folyóvízi kavicsok, alárendeltebben közép-durvaszemű vulkanomikt homokkő, riolit kristálytufa. Jól azonosítható volt a nagyvisnyói típusú bitumenes, kalciteres, permi mészkő. Kis számban távolabbi forrásból származó metavulkanitok, szerpentinit is előfordult. Ezek nyersanyaglelőhely szerinti beazonosítása további vizsgálatokat igényelne. Összességében tehát a kőzetek zöme az Északi-középhegységből (a Mátrából és a Bükkből) és azok előteréből közvetlenül begyűjthető volt. Helyi és regionális eredetű kőnyersanyagokról lévén szó, felhasználásuk a lelőhelyen tömegesnek mondható, elsősorban építészeti célú felhasználásra. Jelentősnek tűnik a gabona- és festékőrlésre szolgáló őrlőkövek száma is, a legproduktívabb felhasználás azonban a különböző típusú, famegmunkálásra alkalmas kőbalták csoportjában mutatható ki, ahol - elsőként bronzkori teli-településeink közül - helyi baltakészítésre utaló bizonyítékok kerültek elő. A házépítéshez kapcsolódó famaradványok (deszkapadló, gerenda-alapozás vert agyagfal között) szerint a kőbalták többségét építkezés során famegmunkálásra használhatták. 81
