Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Horváth Tünde - Farkas-Pető Anna - Farkas István - Mihály Judith - Péterdi Bálint: Füzesabony-Öregdomb bronzkori teli-település kőanyaga
Ahol a kő nyersanyaga engedte, ott a felületeket (főleg az oldalakat, illetve ha a hátlap nem munkaoldal, úgy azt is) megcsiszolták. A szemcseméret szerint három durva, 14 közepesen durva és nyolc finom szemcsés őrlőkő volt elkülöníthető. A hosz- szú használat következtében fellépő teknősödés 12 esetben regisztrálható, a ráce- mentálódott, egykor őrlött anyag négy esetben szabad szemmel is látható szürke kéreg formájában jelentkezett. A telepen az őrlőköveken meglehetős gyakorisággal kis mennyiségű festékőrlés is folyt: fehér, a piros árnyalatai (rózsaszín, piros, vörös), valamint sárga színű festékanyag látható a kövek pórusaiba rakódva. A gabonaőrlésre szolgáló kövek őrlőfelülete általában teknős, elliptikus, keskeny csík, magas oldallapú kövön kiképezve. Főleg finom és középfinom szemcseméretű anyagokat (lisztet, darát) őröltek, de az őrlésen kívül az őrlőkövek csiszolásban, élesítésben, és festékőrlésben is részt vettek. Az őrlőkövek alsó részei döntőrészt amfíbolandezitből (biotitos amfíbolande- zitből) lettek kialakítva, alárendeltebben piroxénandezit is előfordult, illetve egy esetben csillámpala (83.1551.1.), három eszköznél riolit kristálytufa volt a felhasznált nyersanyag (56.15.1605., 56.15.2605., 56.15.2605.). 1933. évadban a VII—Vili. kutatóárokban kemence maradványai jelentkeztek, tűzpadján őrlőkővel: ezen feltehetően sütöttek, mert őrlésre már nem volt megfelelő állapotban. Ez az in situ megfigyelés rávilágít az őrlés műveletére és az ehhez használt eszközök egykori használatára. Ez esetben egy elsődlegesen gabona-feldolgozásra használt őrlőkő másodlagos felhsználására látunk példát. A másodlagos használat funkciója és helye még mindig az eredeti szerepkör közelében található: az őrlés után a sütés-készítés környezetével (kemence) függ össze. Három db fenkő került elő, az egyik lapos kavics, a másik viszont (83.1951.29.) egy teljesen ismeretlen, egyedi forma volt: hosszúkás, arányosan keskenyedő, téglatest alakú kő, amelynek elkeskenyedő vége két, gombszerűen kialakított vájat- tal osztott csúcsban végződik. Párhuzama nem ismert, különleges kialakítása feltételezi speciális használatát is (méltóságjelző is lehetett). A harmadik, MNM-RÖ. Ltsz. 56.15.1234. számú lelet átfüratlan, vésőélű balta volt eredetileg, de tönkrement, és fenőkőként használták tovább (másodlagos felhasználás). A megcsiszolt felületű baltákat átfúrt és átfúratlan példányokra osztottuk. Átfúrt balták Nagyon sok töredék került elő általában a fokéi felől (14 db). A töredékek sok esetben eredetileg nagy méretet sejtetnek (amennyire ez kiszerkeszthető volt). Munkaél felőli töredékek közül két kalapácsélű és nyolc véső-vágóélű található. Az egyik véső-élű baltának nem csiszolták újra a munkaélét, kalapácsként használták tovább. Három darab olyan töredékes volt, hogy nem lehetett megállapítani, milyen volt az eredeti munkaéle. Két gömbölyű kalapácsélű szerszám került elő. A 83.951.28. 73
