Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Pláner Lajos: Magyarország első választott királya, Aba Sámuel

tében, III. Henrik támadásaikor az ütközet kerülésével, a felperzselt föld taktikájá­val, sikert lehetett elérni. A megállapodást a király környezetében nem mindegyik főúr értékelte egy­formán. Aba népszerűsége csökkent, egyesek a békekötést vereségnek könyvelték el.93 A források szerint a király a III. Henrikkel kötött béke után (1043), az urakkal szemben gőgössé vált, az egyszerű emberekkel lovagolt, étkezett. Egyes vélemé­nyek szerint ez a siker elbizakodóvá tette a magyar királyt.94 Osztjuk a hivatkozott Deér József azon álláspontját, mely szerint Abának ez nem állt érdekében, így ez nélkülöz minden politikai alapot.95 A király valószínűleg olyan előkelőkkel kerül szembe, akiknek koronáját - részben - köszönhette, így ezek a főemberek lesznek azok is, akik Ménfőnél elpártolnak majd a király mellől. Aba hadereje minden esetben felveszi a versenyt a német haderővel. Létszá­ma megközelíti, vagy meghaladja a német király katonáinak számát. Ezt hazai és külföldi források is megerősítik. A király hadereje nagy és erős volt, melyet a kö­vetkező rétegek alkottak. Vitézek (milites), akiknek feladata az uralkodó fegyve­res szolgálata volt.96 Haderejének bázisát a közszabadok, vagy közrendűek97 adták. A krónika falusi­aknak (rustici) és nemteleneknek (ignobilis) írja le őket. ,fzek jelentős részben va­gyontalan, mindössze lóval és fegyverrel rendelkező, szabadjogállású személyek vol­tak, akiket a szolgák közé süllyedés veszélye egészen közvetlenül fenyegetett már”98 99 Ezek a személyek a hadizsákmányból és a királytól kapott juttatásokból éltek. Nem zárható ki, hogy a feudális keretek lazább kötelékében a közrendűek a korábbi nem­zetségi köztulajdont részesítik előnyben, s mindezt a király - hallgatólagosan - támo­gatja, de legalábbis nem üldözi. Ezzel a lesüllyedésüket akarta megakadályozni, ami­vel egy meglehetősen nagy létszámú bázisra támaszkodhatott. Véleményünk szerint ezt politikai okokból tette, hogy továbbra is biztosítani tudja katonai bázisát. ,A szabadok társadalma vagyoni szempontból már a 11. szá­zad elején is erősen rétegzettnek mutatkozik: a skála a nagybirtokos előkelőtől a csupán személyes szabadsággal rendelkező nincstelenekig terjedt. A 11-12. szá­zad folyamán a szabadok alsó rétege fokozatosan elvesztette függetlenségét, s ez nem csak a személyes szabadság elvesztésével, hanem a hadakozók köréből való ki­szorulással is együtt járt 93 GYÖRFFY György 1977. 840. 94 A Képes Krónika „nyíltan, nemesi szempontból gyűlölködik Aba ellen ’ Lásd: GERICS József 1995. 92. 95 DEÉR József 2003. 64. 96 Hivatásos harcos. LADÁNYI Erzsébet 2005. 214. 97 MAKK Ferenc 2000. 337. 98 MAKK Ferenc 2000. 337-338. 99 ZSOLDOS Attila 2003. 17. 294

Next

/
Thumbnails
Contents