Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Tóth Zoltán: 10-11. századi temetőrészlet Gyöngyösön
helyezkedhettek el a temetőn belül. Az 5. sír ásásakor a 3. és a 4. sírt is megbolygatták. A 3. sírt teljes egészében felforgatták, az elhunyt csontjainak csak egy része került elő a kutatott terület több pontján is. A 4. sírban eltemetett gyermek baloldali medence- és lábcsontjai szintén hiányoznak az 5. sír kiásása miatt. A 3. és a 4. sírok a feltárt terület legidősebb temetkezései. Rendellenes temetkezés Az 1. sír rendellenes temetkezés volt, mert a felnőtt személyt a sírgödörben zsugorított pózban helyezték el. A rendellenes temetkezésekre a középkori és kora újkori templom körüli temetőkön belül is több példát ismerünk. Az 1. sír eltemetésének idejét sokáig nem ismertük, ugyanúgy lehet volna Árpád-kori, mint kora újkori is, nem volt olyan tényező, amelyre a korhatározást építhettük volna. Azonban a l4C-es vizsgálat alapján tudhatjuk, hogy all. század első harmadában temették el az adultus korú nőt. A régészet módszereivel a rendellenes temetkezésre nem kaphatunk választ. Régészetileg annyi következtetést vonhatunk le az eltemetés módjáról, hogy a megtalált síroktól és a korszak szokásaitól eltér. Ezen kívül minden további magyarázat már csak párhuzamokra, feltételezésekre épül. Néprajzi példákból jól ismert a rendellenes temetkezési szokás,21 amelyre egy középkori vagy kora újkori temetőben az elhunyttól való félelem adhat magyarázatot. Szabó János Győző összefoglalásából átlátható, a kora Árpád-korban az avar korszakhoz képest megnövekedett a rendellenes temetkezések száma, annak ellenére, hogy jóval több avar sírt tártak fel.22 Gyöngyöspüspökin elképzelhető, hogy a keresztény közösség - amelyről jelenleg még nem tudjuk, 990-1040 között mekkora mértékben is lehetett jelen a településen belül! - az adultus korú nőt pogány életmódja (hitvilág, gyógyítás, látomás stb.), esetleg keresztényhez nem méltó halála (pl. öngyilkosság) miatt nem engedte a kerítőfallal körbevett, felszentelt területre. Azonban további kutatások nélkül nem ismert, az Olajbanfőtt Szent János templom első, Árpád-kori előzményét mikor építették fel. A templom és/vagy a kerítőfal is bizonytalan, 1040-ig felépülhetett-e. Elgondolkodtató, hogy viszonylag bolygatatlan területen - városi ásatáshoz képest a templom falának tövében nem fedeztünk fel korábbi beásás(oka)t - 60 cm-nél sekélyebben nem találtunk fiatalabb korú sír(oka)t. A természetes erózió is kizárható. Emiatt inkább azt feltételezhetjük, hogy a templom körüli temető all. század első 21 A téma régészeti-néprajzi összefoglalását a korábbi adatokkal ld. SZABÓ János Győző 1964. 119-129.; SZABÓ János Győző 1976. 36-72. 22 SZABÓ János Győző 1976. 65. 259
