Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Tóth Zoltán: 10-11. századi temetőrészlet Gyöngyösön

san álló templomról, melyet azonban felújíthattak, mert 1733-1737 között jó állapotban levőnek mondják." Ezt 1767-ben Eszterházy Károly építteti át barokk stílusban;11 12 jelenleg is az akkor kialakított formáját mutatja. Védőszentje Evangelista Szent János.

A templom átlagos barokk épületnek látszódik, azonban a körülötte elhelyezkedő kerítőfal kulcslyuk alakú lőrései utalnak arra, hogy középkori eredetű az épület. A kerítőfalat Molnár József a 15. századra keltezte,13 leírását pedig Tolnai Gergely 2005-ös munkájában,14 illetve a megyei vártopográfia idevonatkozó fejezetében olvashatjuk.15 Az épület minden kétséget kizáróan a középkori templom átalakításával készült, padlásterében még a középkori templom homlokzata is látható volt az 1970-es években,16 valamint erre utal keletelt jellege is. A szabadon álló, egy- hajós templom eredeti formájában gótikus eredetű, amelyet a barokk korban átépítettek, és homlokzattomyos bővítménnyel látták el.17 Az épület részletesebb megismeréséhez, középkori építéstörténetek pontosabb megállapításához régészeti kutatásokra van szükség.

Sajnos jelenleg a kevés adat szűkre szabja vizsgálódásaink körét. A kerítőfalak anyaga minden esetben terméskő, melyekbe néhol - elsősorban védelmi céllal - megmunkált köveket helyeztek el, pl. Gyöngyöspüspökin olyan lőrések vannak a falba építve, amelyeket egy-egy kőlapba faragtak bele.18 A kerítőfal több periódusa is jól látható: a falak alsó része látványosan eltérő falazatú, mint a felső; illetve a kerítőfal délnyugati oldalán egy korábbi, már elfalazott kapuja is volt, amelynek helyére egy befalazott küszöbkő utal. A fal átlagos vastagsága 0,7 m körül van. A sokszögű, egyenes vonalú kerítőfalak korhatározása problematikus. Ahogyan már korábban hivatkoztunk rá, Molnár József szerint 15. századi, de ezt semmivel sem erősíthetjük meg.19 Egyedüli korhatározónak a fordított kulcslyuk alakú lőréseket tekinthetjük, ám ezek keltezése is problematikus. Erdélyben például a 15. és 17. századok között folyamatosan használnak ilyeneket.20 A kérdés, hogy az erdélyi párhuzam megfeleltethető-e Északkelet-Magyarország általunk vizsgált részén, jól rámutat a keltezés bizonytalan voltára.

11 HENLSZMANN Lilla (szerk.): Acta Cassae Parochorum. Egyházmegyék szerint besorolt iratok. Egri Egyházmegye (1733-1779). 138.

12 DERCSÉNYI Dezső (szerk.) III. 1978. 126.

13 MOLNÁR József 1992A 18-19., MOLNÁR József 1992B 18-19.

14 TOLNAI Gergely 2005. 40.

15 NOVÁK1 etal. 2009. 33.

16 DERCSÉNYI Dezső (szerk.) III. 1978. 126.

17 NOVÁKI et al. 2009. 32.

18 TOLNAI Gergely 2005. 40.

19 NOVÁKI et al. 2009. 33.

20 GYÖNGYÖSSY János-KERNY Terézia-S. SEBESTYÉN József 1995. 48.

257