Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Évinger Sándor: Avar kori temető Feldebrőn. Az emberi csontmaradványok általános antropológiai vizsgálata

18. sír; Leltári azonosító: 2015.2.10.: 10-13 éves, Infans II. korcsoportú gyermek. A csontváz megtartása: Koponya nélküli, hiányos, de a lelőhelyen belüli viszonyo­kat tekintve jó megtartásúnak mondható csontváz. Aposztkraniális vázból a vállöv és a medence töredékesen és hiányosan van meg, a törzset bordatöredékek, vala­mint négy csigolya képviseli. A végtag hosszúcsontokból épen megőrződött a két combcsont és a bal sípcsont. A felkarcsontok, a jobb alkarcsontok, valamint a jobb sípcsont és mindkét oldali szárkapocscsont hiányos. A bal alkarcsontok teljesen hi­ányoznak, mint ahogy mindkét kéz csontjai is. A „ lábfejekből ” csak kettő darab láb- középcsont van jelen. Összefoglalás A feldebrői Lukács utcában 1964-ben és 1972-ben feltárt avar kori sírokból össze­sen 10 egyén csontmaradványai kerültek embertani vizsgálatra. A csontvázak oly­annyira hiányosak és rendkívül rossz megtartásúak voltak, hogy sok esetben még a nem meghatározása és az életkor becslése is csak nagy bizonytalansággal volt elvé­gezhető rajtuk. Metrikus és morfológiai adatok felvételére pedig teljesen alkalmatla­nok voltak (egyetlen esetben lehetett hosszúcsontból testmagasságot számítani). A 10 egyén között egy Infans II. korcsoportú gyermek, három juvenis korú egyén, valamint négy felnőtt nő és kettő felnőtt férfi volt. A csontok mállottsága, a csontfelszínek erodáltsága a szisztematikus patológiai vizsgálatokat is ellehetetlenítette. A rendelkezésre álló vázmaradványokon egyetlen esetben találtam kóros elváltozást: az Y/A (1964/1-2) sír eltemetett)ének a háti sza­kaszra eső csigolyái közül egy-egy darabon Schmorl-csomó volt megfigyelhető. A Schmorl-csomó úgy jön létre, hogy a csigolyatestek közötti porckorong közpon­ti magva beboltosul a csigolyatest felé, s abba egy kisebb üreget vagy vájatot ké­pez. A jelenség viszonylag gyakori a mai népességekben is, önmagában pedig több­nyire tünetmentes. Kiváltó okai között lehetnek gerincdeformitást okozó betegsé­gek, de jelentkezhet tartós és fokozott terhelés hatására is. 210

Next

/
Thumbnails
Contents