Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Évinger Sándor: Avar kori temetkezések Sirok-Csörgő lelőhelyről - a feltárt csontmaradványok általános embertani vizsgálata
Összefoglalás A Sirok-Csörgő lelőhelyen feltárt avar kori sírokból összesen öt egyén csontmaradványain került sor általános embertani vizsgálatra. Közülük kettő adultus korcsoportú nő volt, a további három csontváz egy adultus, egy adultus-maturus és egy maturus korcsoportú férfihoz tartozott. A csontvázak kis száma miatt a szérián belüli statisztikai értékelésre, illetve más lelőhelyek népességeivel történő metrikus/morfológiai alapú összehasonlításra nem került sor. A megtartásuk függvényében különböző mértékben vizsgálható koponyák nagyfokú formai változatosságot mutattak: rövid és hosszú, alacsony és magasabb agykoponya egyaránt előfordult közöttük. A felső arcjelzőt tekintve pedig, az ebből a szempontból elemezhető három koponya között egyformán akadt széles, közepesen széles és kifejezetten keskeny arcú is. A morfológiai bélyegek közül ugyanakkor néhányban egységesnek mutatkozott a széria: az orrüreg alsó pereme minden esetben anthropin formát mutatott, a homlok többnyire, míg a nyakszirt kivétel nélkül ívelt volt, maxillaris vagy palatinalis torus, illetve lapát alakú felső metszőfog nem fordult elő az anyagban, alveolaris prognathia pedig nem volt megfigyelhető vagy csupán jelentéktelen mértékű volt. Taxonómiai szempontból a vizsgálható koponyák mindegyike az europid formakörbe tartozott. A kalkulált testmagasság is a sokszínűség képét vetíti fel. így például a három férfi közül a legmagasabb és a legalacsonyabb közötti testmagasságbeli különbség kereken 20 cm. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a minta teljes elemszáma mindössze öt fő, s emellett legtöbbjük a csontok kedvezőtlen megtartása miatt csak részlegesen volt vizsgálható. Éppen ezért a termetből vagy a koponyák morfológiai és metrikus jellegeinél tapasztaltakból hiba lenne bármilyen általánosító következtetést levonni. A csontvázakon harci jellegű sérüléseknek, illetve traumáknak nem volt nyoma. A megfigyelhető elváltozások közül a 1. sír eltemetettjén látható fogzománc hypoplasia egy gyermekkori (az adott fogak zománcrétegének a képződési idejére keltezhető) lázas megbetegedés vagy vitaminhiány nyomát őrizte meg. A 2. sírból feltárt nő abnormális pozíciójú jobb felső szemfoga egy feltehetően genetikai alapú fogfejlődési rendellenességre vezethető vissza. A 4. sírba temetett férfi nyitott keresztcsontja szintén egy fejlődési rendellenesség eredménye. A keresztcsonti csigolyák hátsó íve nem záródott, s ezen a szakaszon nyitott maradt a gerinccsatorna. A sacrum bifidum a leggyakoribb fejlődési rendellenességek közé tartozik, az esetek egy részében teljesen tünetmentes. Az 1. sírban nyugvó férfi bal sípcsontján megfigyelt - valószínűsíthetően - szalagelcsontosodás sérülés vagy tartós terhelés, míg a 6. sírba helyezett nő sípcsontjain észlelt enyhe mértékű periostealis appozí- ció feltehetően szintén az érintett testtáj megerőltetése nyomán jöhetett létre. 179
