Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Patay Pál: Régészkedtem Heves megyében is

folytatólagosan háromszor ismétlődve. A feliratból az időrendet kiszámítva ez a harang 1272-ben ... öntetett. A forradalmak zavaros idejét szerencsésen túlélve (ahogy a hagyomány tartja) a megelőző század kezdetén kenderáztatóból húzatott elő.”

Ennek alapján emlékezett meg a harangról Kovács Mihály a harangokról írt monográfiájában.9 Akárcsak Gerecze Péter.10 De felemlíti a Heves megye műemléki topográfiája is. Ebben „vállán körkörös sávban plasztikus gótikus minuszku- lákkal háromszor ismétlődő felirat „REX VENIAM IN GLORIA PACE" és „ 1472 ” olvasható róla.11

Magam 1972. március 15-én és 1982. augusztus 31-én jártam Balatonon. Utóbbi alkalommal a harang feliratát ledörzsölve pontos másolatot készítettem róla. Megállapítottam, hogy miután az OREX GLORIE VENI CVMPACE (sic! - Óh, dicsőség királya, jöjj békével) mondat háromszor nem fért el körkörösen a harang palástjának felső kerületén, az egyes mondatokat megcsonkították. A harang készítése során a harang mintáját képező álharangra helyezendő, ugyanabban a formában kiöntött, a mondat betűit magán viselő három viaszszalag közül a másodikról levágták a mondat előtt álló O betűt és az R szárát (csak a jobb felső részén lévő kocka és az arról lelógó szár maradt meg), úgyszintén a harmadikról a kezdő O és a záró E betűt. Azt is, hogy a harangon nincs évszám.12 A felirat sem chronisztichon.

Egyébként a felirat elkészítéséhez használt formát alkalmazták egy 1523 évszámot viselő nógrádszakáli harang öntése során is,13 így a balatoni is a 16. század első negyede táján készült.

A topográfia helyszínelője tehát a harangot csak futólag tekinthette meg. Azt felismerte, hogy a harangot nem önthették 1272-ben, mivel a 13. században még nem írtak minuszkulával. De hogy minek az alapján jegyzett fel 1472 évszámot, és miért közölt torz feliratot, rejtély. A canonica visitatio adatait összeállító egykori plébánost viszont az téveszthette meg, hogy ha a felirat egy mondatában előforduló római számjegyként is használt betűk (M, C stb.) számértékét összeadjuk, valóban 1272-t nyerünk.

Ez az eset is megerősít abban a meggyőződésemben, hogy egy adat helyszíni felvételénél a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni, korábbi irodalomból való adat átvétele esetén pedig az az eredeti forrás alapján feltétlenül ellenőrizendő! Ugyanis, ha egy téves adat bekerül az irodalomba, azt onnan szinte hidraulikus daruval sem lehet kimozdítani.

Kérem az olvasó kollégákat, tegyék fontolóvá ezt ők is!

9 KOVÁCS Mihály 1919. 29.

10 GERECZE Péter 1906. 240.

11 DERCSÉNYI Dezső (szerk.) 1978. 509-510.

12 PATAY Pál 1984. 23., 8.t.3„ 61 .t.2.; 1991. 398-402. 4.k„ 7.k.

13 PATAY Pál 1984. 23., 8.U-2., 61.6.1.; 1991. 403., 7. kép.

147