Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)
Gutay Mónika - Tóth Zoltán: Előzetes jelentés Apc-Berekalja 1. és Apc-Farkas-major régészeti lelőhelyek megelőző feltárásairól és minősített régészeti megfigyeléseiről
Szarmata település és temető A szarmata települést hosszú időszakon keresztül, a 3. és az 5. század között lakhatták. Az ásatási területen kisebb háztartáscsoportokat (földbe mélyített házakat, tároló- és műhelygödröket) lehet elkülöníteni. Valószínűleg egy-egy időszakban csak a lelőhely kisebb részét használták intenzíven. Idővel, amikor a házak már rossz állapotban voltak, azokat felhagyták, és a közelükben újakat építettek. Erre utalhat az a tény, hogy a kb. 6 hektáros kutatott területen szinte alig lehet találni szuperpozíciókat, viszont szarmata kori régészeti jelenségekkel sűrűn fedett a lelőhely. A települést használati idejének második felében megerősítették, valószínűleg fából készített sánc vette körül, amelynek ovális gödreit sikerült megtalálnunk.13 Farkas-major lelőhelyen műszeres fémlelet-felderítést is végeztünk. A kutatásnak köszönhetően számos szarmata fibula, római kori érem és egyéb fémlelet került elő. Az elkövetkezendő időszakban a lelőhelyek kiterjedését geomágneses vizsgálatokkal érdemes még pontosítani. Ennek köszönhetően, remélhetőleg majd az úttól távolabb fekvő részekről is részletes adatokkal rendelkezhetünk. Ezen a településen is — mint más, a hunkort megélt települések egy részén - dokumentálhattuk a tároló gödrökben elhelyezett emberi maradványokat (4. kép). Ezek minden esetben egész emberi vázak voltak. A legyilkolt személyeket teljes ruházatban dobták bele a gödörbe, ékszereiktől nem fosztották meg őket. Antropológiai vizsgálatok hiányában is kizárható a természetes elhalálozás (ld. Tisza- bura — Pusztataksony I. 3. lelőhely14), és a szertartás keretein belüli temetkezés szintén valószínűtlen. Erre főként a leletanyag alapján feltételezett női vázak szolgálhatnak jó példaként. A női testeket a gödrökben különböző módon helyezték el, többnyire az oldalukra vagy hasra fektetve. A haláluk idején használt fülbevalók és csatokat, gyöngyöket is a halottakon hagyták. Néhány lakóépület járószintjén égési réteget is dokumentáltunk, amely főként a település pusztulásához köthető, mint ahogyan a gödrökben elhelyezett emberi maradványok is. A gödörhullákat kétféleképpen értelmezik a kutatók. Vaday Andrea szerint az Attila halála után, vagyis az 5. század közepén elpusztult szarmata települések, ezzel együtt a gödörbe helyezett emberek is a gepidák pusztításaihoz köthetőek.15 Istvánovits Eszter véleménye szerint az emberi vázak alatti és feletti régészeti anyag homogén jellegű. O áldozati szertartáshoz köti a gödörhullák 13 Hasonló jelenségeket figyeltek meg korábbi ásatásokon Makó, Kiskundorozsma, Felgyő, Kecskemét határában is. A lelőhelyeken szintén nehéz a keltezés kérdése, valamint a korszak szerinti besorolás is, mivel kevés leletanyagot tartalmaztak. (Sóskúti Koméi szóbeli közlése alapján). 14 HAJDÚ Tamás-MARCSIK Antónia 2012. 61-70. 15 VADAY Andrea 1997. 85-86. 130
