Bujdosné Pap Györgyi (szerk.): Agria 49. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2016)

Tóth Zoltán Henrik: Kősáncok és malomkövek a Mátraalján

azaz a Gesta (görög segédhaddal is rendelkező) Salanus elleni harcokról szóló fejezetére.82 Anonymus a Garam-menti sáncok építtetését a magyaroknak tulajdonítja, de meglehet, hogy egy meglévő (avar, keleti-frank vagy szláv eredetű?) határerődítést alakítottak át az ideiglenes magyar gyepű védelmére.

A szétszórtnak tűnő kősáncok mátraaljai példákkal szemléltetett valószínűsíthető építéstörténete a Rahuer Kulm régészeti ásatásának

eredményei alapján

7. ábra. A szétszórtnak tűnő kősáncok valószínűsíthető építéstörténete a Rauher Kulm-nál folytatott régészeti ásatások eredményei alapján: a) Természetes hegyoldal az őskori sánc építése előtt; b) Fa-föld-kő szerkezetű őskori sánc; c) A felhagyott/lerombolt őskori sánc; d) Néhány méter vastagságú, szárazon rakott kőfal a tetején fából készült mellvéddel (7-9. század); e) A korábbi kőfal elé a 10. században széles, laza rámpát hánytak, mögötte pát méterre esetenként egy kisebb védelmi vonalat is kialakítottak; f) A felhagyott sáncok természetes hatásra szétcsúsztak és/vagy részben kőbányaként használták őket. Sematikus rajz

1. Esetenként a késő bronzkorban - kora vaskorban (kb. Kr. e. 10. század) fa-föld-kő szerkezetű sánc állhatott a kősáncok helyén.

2. Ezek a sáncok emberi beavatkozás miatt, vagy természetes hatásra elpusztultak (majd esetleg elmosódtak a lejtőn). Erre szép példa Gyöngyössolymos, Kis-hegy „üvegsánca”. A fa-föld-kő szerkezetű erődítés riolittufa kövei a sáncot elpusztító tűz hőjétől üvegesedtek át.

82 HÖLBLING Tamás 2010. 149-153.

1 17