Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Szojka Emese: Babák és játékok - a tárgyhalmozás esete
Témánk így a privát szférában keletkezett játékgyűjtemény kapcsán a kortárs muzeológia múzeumon kívüli szerepét is felveti, és egyben próbája az intézményen kívüli múzeumi kompetenciában rejlő lehetőség kiaknázhatóságá- nak. Vállalkozásunk többszereplős. A téma kezdeményezője Koltay Erika volt, mellé az operatőr Csorba Judit, illetve a Néprajzi Múzeum Szokás/Játéktárának felelős muzeológusaként én is csatlakozhattam. A gyűjtemény mára, a tulajdonos megváltozott élethelyzetének következtében, két részre szakadt. Magját a Kaposvárott található lakásgyűjtemény jelenti. A gyűjtő itt, tárgyai között éli mindennapjait. A kollekció nagyobb része azonban somogybabodi rokonainál, egy családi ház pincéjében, bedobozolva válj a sorsát. A gyűjtemény összetételéről már előzetesen tájékozódhattunk az örökösöktől kapott fényképek alapján. A tárgyakat ugyanis a babodi művelődési ház nagytermében 2009 decemberében kiállították, a digitális fénykép dokumentáció itt készült. A rokonokkal 2010 őszén ismerkedtünk meg, míg magával a tulajdonossal valamivel később, 2011 áprilisában jött létre a személyes találkozó. A lakásgyűjteményt is ekkor láttuk először. A következő látogatásra ez év júniusában került sor5. Az anyag rendkívül nagy, tárgyainak gazdagsága nehezen áttekinthető, így vizuális tartalmának rögzítéséhez a filmes technikát hívtuk segítségül. Ez a megközelítés tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy gyűjteményt eredeti, élő kontextusában, a tulajdonos/gyűjtő interpretációjában láttathassuk. Másrészt éltünk a személyes, kamerán kívüli beszélgetés, illetve a fényképezés lehetőségével. A feladatként előttünk álló eset többféle, máig is megoldatlan kérdést vet fel. A kiindulási pont, a múzeum segítőkészsége a hozzá fordulók felé abban, hogy az értékesnek tartott, és az ennek megfelelően kezelt/őrzött privát gyűjtemény tárgyai korábbi státuszuknak megfelelően továbbra is megmaradjanak, és sorsuk ne a megsemmisülés legyen. Ahhoz azonban, hogy a tárgyak ilyen tömegéről felelős döntés, bármilyen megoldási javaslat születhessen, nem kerülhető meg elemző vizsgálata. Mindenekelőtt azoknak az értékképzeteknek az előhívására van szükség, amelyek eligazíthatnak bennünket a klasszikus tárgy-gyűjtési elvekkel nem mindig egybevágóan kialakított, inkább kvázi gyűjteménynek tekinthető anyagban. Beszámolónkban a gyűjteményben tett két látogatásból és a tulajdonossal folytatott beszélgetésből nyert ismeretekről, tapasztalatokról és következtetésekről szólunk. 5 A személyes találkozást és a gyűjtemény feltárását a távolság megnehezíti. 96
