Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Karlócai Mariann: Hogy jön létre egy játékgyűjtemény a 20. század második felében?
2. kép. Ötórai tea, három 20. század eleji porcelánfejű babával. A celluloid babákra is vigyázni kell, mert szétpattanhatnak, de ezekkel már több mindent lehet játszani, mint a porcelánbabákkal. Fürdetni, öltöztetni jól lehet, mert végtagjaikat gumipánt tartja össze, könnyen mozognak. A legjobb játékszer a rongybaba, ezzel a gyerek azt csinálhat, amit akar. Egy házi készítésű egyszerű babát kaptam Párádon. A kertben feküdt a földön, a nagymama varrta egyszerű népviseletben az unokájának. Ezt legalább olyan becsben tartom, mint a drágákat, a készen verteket. A bútorok is fontos részei a gyűjteménynek. Egyszerű, házilag készítettektől gyönyörű politúrozott darabokig mindenféle található itt, iparosok remekei (vizsgadarabjai) készültek kicsiben, melyek célja nem gyerekjáték volt, hanem hogy megmutassák, mit tudnak háromévi tanulás után elkészíteni. A gyerekek aztán boldogan vették birtokukba. Társasjátékom is sok van, a „piros pecsétes Sala” játékoktól kezdve az általánosan ismertekig. Ma-jong, földrajzi, történelmi tudást, számolási képességeket fejlesztők is megtaláhatók itt. Gyerekkorom kedvenc kártyáit - „Híres emberek” és a „Budapest kvartett” - egy zsámbéki kiállításon láttam viszont. Szerettem 178
