Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Kapitány Orsolya: A Rippl-Rónai Múzeum néprajzi játékgyűjteménye
folyamatára. Úgy gondoljuk, hogy a játék egész életen át tartó tevékenység, ami része a felnőttek életének is, ezért a felnőtt kor játékaira is figyelmet kell fordítani. Ez sajnos eddig kimaradt az érdeklődésből. A falusi kocsmák többsége mellett tekepálya volt, ahol kuglizni is lehetett. Vasárnap délután összejöttek a fiatal és az idősebb férfiak, hogy a heti események megbeszélése közben összemérjék tudásukat, ügyességüket. A kártya, a sakk nemcsak a városi polgárok körében volt kedvelt időtöltés, hanem a falun élők is szívesen múlatták vele az időt. A felnőttkor népi játékformái és alkalmai Somogybán még nem kerültek feltárásra. Ez hiánypótló lehet a későbbi kutatásban. A falun élő gyermekek új játékszíntere, az EU támogatással megvalósuló játszóterek. Ez a tér, az odatelepített EU szabványnak megfelelő játékok szintén vizsgálódásra érdemesek a gyermekjátékok jelenkutatásában. A gyermekjáték gyűjtemény közzétételének formái; az állandó és időszaki kiállítások Ahogy azt már a fentiekben is jeleztük, a Rippl-Rónai Múzeum 1975-ben nyílt állandó kiállításának néprajzi fejezete önálló kis részt szentelt a gyermekélet tárgyainak és a játékoknak. A kiállítás 1985-ig fogadta a látogatókat, majd hosszú szünet után 1992-ben nyílt meg a ma is látogatható Fejezetek Somogy néprajzából című önálló, a többi múzeumi szakágtól független állandó néprajzi kiállítás. Ennek is van gyermekélettel, gyermekjátékkal foglalkozó fejezetrésze, ahova abból a gazdag képanyagból válogattak a kiállítás rendezői (Gáli Éva - Kapitány Orsolya), amit Gönyey (Ébner) Sándor készített Gönczi Ferenc felkérésére. A gyermekjátékokból, és a különböző korú gyermekek viseletéből is összeállítás látható egy vitrinben, kiemelten kezelve a megyében élő nemzetiségiek, német, horvát anyanyelvűek ünnepi öltözetét. Szennában a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményben látható egy olyan állandó kiállítás, melyben a lakóházak berendezése utal arra, hogy a családban van-e csecsemő, állni és járni tanuló, vagy éppen nagyobbacska, iskoláskorú gyermek. Az egyik lakóház szobájában a rengőpadra helyezett pólyateknő, benne egy rekonstruált babatesttel, a látogató felé azt az üzenetet közvetíti, hogy a házban fiatalasszony él, akinek csecsemője van. Egy másik lakóház szobájának terébe beállított állóka a ráhelyezett játékokkal már egy kicsit nagyobb, olyan 10-12 hónapos gyermek jelenlétét sejteti. A következő házban az asztal sarkába helyezett palatábla iskolába járó családtagra utal. A szabadtéri múzeum lakóházainak a berendezése egy-egy tárggyal érzékeltetni tudja a gyermekkornak jelenlétét a 19. század második, a 20. század első évtizedeinek paraszti kultúrájában. 153
