Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)
Bereczki Ibolya: Játékgyűjtemény a Néprajzi Látványtárban - A Skanzen Hetedhét Játék Éve
A berendezés átalakításával, amelyet a fő bútorok meghagyásával, a textíliák, függönyök, ágytakarók, a falon lévő képek cseréjével értünk el, az időmetszet az 1930-as évekre változott. A berendezésbe bekerült egy fenyőfa, az 1930-as évek divatját idéző díszekkel, a szobába a karácsonyi ajándékként kapott falovacska, játékbaba, mesekönyv került. Az asztalon friss mézeskalács, bonbonos doboz idézte fel a karácsonyi ajándékozás hangulatát, és a karácsonyi ajándékokat gyorsan birtokba vevő egykori gyerekek örömét. A tájegység másik épületében, az Ásványrárói lakóház tisztaszobájában azt játszottuk el, hogy a nagyszülőkhöz tavaszi szünetre hazajönnek a már szüleikkel városon lakó unokák. Mindez 1968-ban van: a lakóház korábbi berendezését néhány bútor cseréjével alakítottuk át, így a festett, a 19. század végét megjelenítő szekrény helyére újabb, 1930-as évekbeli került, a sublóton pedig a korszak meghatározó, új darabját, a rádiót helyeztük el. A szobában az 1950-es évek végén bevezetett villanyáram világított igaz, mindössze egy villanykörtével. A szobát úgy alakítottuk át, ahogyan a 20. század elején született, 1930 táján megházasodott, és az 1960-as évekre idős emberré vált házaspár használhatta. A szituáció szerint a kisiskolás korú gyerekek magukkal hozzák a városi játékokat, így a nagyszülőknél játszhatnak az asztalos készítette, az 1950-es évek „modem” városi bútorát idéző fajátékokkal, az asztalon a guminyomdával és a kedvelt malomjáték csomagolópapírra rajzolt alkalmi változatával. És játszhattak a képzeletbeli gyerekek a hagyományos falusi játékokkal, a csutkaökörrel, fakocsival, a gyermekjáték zománcos edényekkel a szoba padlójára terített rongyszőnyegen. A berendezés része volt korábban is a kukoricacsuhé szatyor készítésének bemutatása a bejárati ajtó mellett. Ezt egészítettük ki a kukorica- morzsolás tárgyaival, és a melléktermékkel, a várépítésre kiválóan alkalmas csutkával. A látogató a szobába betekintve persze nemcsak a játékokat látta, hanem azt a kis rendetlenséget is, amelyet az ideérkezett gyerekek jelenléte okoz: félrefordított székek, megbolygatott ágyneműk, a szék támlájára dobott, a korszakra jellemző darázsfészkes törölköző vagy éppen a műanyag szatyor, a „cekker”. A szabadkéményes konyhát változatlanul hagytuk, viszont a hátsó szobát szintén átrendeztük: olyan műtárgymásolat konyhai eszközöket, edényeket, kisasztalt és kisszékeket helyzetünk el benne, amelyek alkalmassá tették a szobát a múzeumi látogatóink bevonására, aktív tevékenységekre. A hagyományőr közreműködésével tésztát gyúrhattak gyermek látogatóink, főzőcskézhettek, de a kukoricacsövek morzsolásával, majd csutkavár építésével is megpróbálkozhattak. A Jánossomoijai lakóház első szobájában a Játék év idejére egy fonót rendeztünk be - ez Kiss Kitti muzeológiai munkájaként született meg - de kiegészítettük a szobát egy alkalmi filmvetítő helyszínnel is. Ez lehetőséget jelentett a látogatóink számára, hogy a kiállítások megtekintése közben kicsit leüljenek és megpihenjenek, és a néprajzi filmezés történetében is kuriózumnak számító 121
