Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 48. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2013)

Császi Irén: Múzeum és játékhagyomány - Továbbélő játékkultúra

tó vállalatok a korszak jellegzetes lakáskultúrájának divatját tükrözték.5 A kiállításhoz számos, műhelytitkokat bemutató szakmai program kapcsolódott:- „Hogyan készül egy játékkiállítás?” - rendhagyó tárlatvezetés- „Aki kérdez: a látogató, aki válaszol: a muzeológus” - tárlatvezetés „Játékok idézte emlékek” - Vendégünk a játékgyűjtő Virágh Margit, (beszélgetés a játékgyűjtemény számára átadott polgári család játékairól)- „Mestermívek” - Játékos múzeumi kiadványok bemutatása (vendégünk a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely, Damjanich János Múzeum)- „Ki játszik ilyet?” - kiállítás-vezető megjelentetése és bemutatása- „Múzeum és Játékhagyomány - Továbbélő játékkultúra” szakági képzés megrendezése.

A kapcsolódó múzeumpedagógiai programok, tematikus foglalkozások, vártábor, az általános iskolai korosztály számára indított vetélkedő és rajzpályázat a hajdani gyermekvilág megismerését segítette.

Tapasztalatunk azt mutatja, hogy a játékkiállításoknak rendkívül szerteágazó hozadéka van. A témára és a tárgyakra vonatkozó forrásfeltárást, újabb regionális, tematikus kutatások összegzését, valamint a tematikához kapcsolódó szaktudományok kapcsolódását teszi lehetővé. A dokumentáció elkészítése: szövegek, tárgyfel iratok, fotók, illusztrációk, audiovizuális és multimédiás elemek tervezése a kiállítás minél sokoldalúbb értelmezését, látványának hatását növeli. A forgatókönyvírástól a műtárgyválogatáson, restauráláson, kiállítás-rendezésen át, a kiállítás-vezető megjelentetéséig számos mozzanat összehangolása szükséges. Segíti a hagyományos játékkultúra továbbélését: kortárs kézműves- és iparművész alkotók játéktervezését, vagy műtárgymásolatok készítését, melyeket újra kézbe adva, használatukat újratanítva feleleveníthető játékkincsünk. Erre kiváló példa volt a múzeumpedagógiai foglakozásainkon a mancs ozás újratanítása, a mancslabda és ütőfa műtárgymásolatának elkészítése. A játék és a játékot övező gyermekkultúra mindenkit megérint. Szülők, nagyszülők hozták el gyermekeiket, unokáikat, így a játékkiállításban közelebb kerülhetett a felnövekvő generáció kapcsolata az elődök kultúrájához. Fontosnak érezték a látogatók, hogy megmutathatták gyermekeiknek, unokáiknak saját gyermekkoruk játékait, s feleleveníthették a játék életünkben betöltött szerepét. Az „

Ilyen nekem is volt!” élménye,

játék is műtárgy?” rácsodálkozások, a látogatók „otthoni”, régi tárgyak felé fordulását,, a tárgyak „megmentését” a fogyasztói társadalom új tárgy iránti igényét is alakíthatta, fokozott gyűjtőszenvedély kialakulását eredményezte. A hajdani kedves játék megtalálása, vagy a „Nem is gondoltam, mit jelentenek számomra...'” kezdetű gondolatok, a nosztalgia, az emlékek felidézése fontossá vált a látogatókban. A gyermekekre tett hatásáról leginkább a felnőttek vendég5 CSÁSZI Irén 2010.

11